Azt tudjuk, hogy a Linux jól funkcionál adatközpont szerverként. Azt is tudjuk, hogy költségtakarékos a licenc és fenntartási díjak tekintetében. De milyen lehetőségeink vannak arra, hogy egy szerver operációs rendszereként használjuk? A következőkben felsoroljuk a Top 10 Linux szerver disztribúciót, amelyek közül párról talán még nem is hallott a kedves olvasó. A listában szereplő Linux kiadásokat a könnyű használhatóság, a háttértámogatás és a megbízhatóság alapján osztályoztuk.

1. Ubuntu – Általában minden Linux-szal kapcsolatos lista elején a Debian alapú Ubuntu áll, ami már önmagában egy osztályt alkot. Minden más disztribúciót maga mögé utasít az egyszerű installálásával, a remek hardware felismerésével és a világszínvonalú support-jával.

2. Red Hat – A Red Hat Enterprise Linux (RHEL) kis cégként kezdte, de mára az egyik legjelentősebb erő az adatközpontok területén. A Red Hat újításai és a non-stop support arra ösztönzi a felhasználót, hogy még többet akarjon.

3. SUSE – A Novell által jegyzett SUSE Linux egy stabil, könnyen karbantartható megoldás, ráadásul hozzá tartozik a Novell 24×7-es „gyors reagálású” támogatása, ami azok számára előny, akiknek nincs ideje vagy türelme a hosszadalmas hibaelhárító telefonhívásokra. Ezen kívül, a Novell tanácsadó csapata a szolgáltatási szint (SLA) összeállításában is segítségünkre lesz, ha a SUSE disztribúciót választjuk.

4. Mandriva – Az USA-ban dolgozó vezetők és technikusok részére a Mandriva kissé külföldiül hathat. Ez a hihetetlenül jól összerakott Linux disztribúció Franciaországból származik, és nagy elfogadottság övezi Európában és Dél-Amerikában. A Mandriva a saját honlapján világszintű Linux szolgáltatónak nevezi önmagát. A neve, és a felépítése is a Mandrake és a Connectiva disztribúciókból ered.

5. Xandros – Ha jobban szeretne egy Linuxot Microsoft csatlakoztathatósággal, akkor a Xandros a megfelelő választás. A pletykákat félretéve, a Xandros és a Microsoft együttműködnek, de ez igazából egy versenyszerű együttműködés. Ez azt jelenti, hogy versenyezve dolgoznak együtt. Ha többet akar megtudni erről az érdekes megközelítésről, látogasson el a Xandros honlapjára.

6. Slackware – Ugyan általában véve nem kapcsolható össze a kereskedelmi disztribúciókkal, a Slackware sok olyan céggel tartja a kapcsolatot, akik fizetős supportot szolgáltatnak. Az egyik legelső disztribúcióként a Slackware széles és hűséges rajongói táborral bír. Fejlesztői rendszeresen adnak ki új verziókat.

7. Debian – Ha meglepődne a Debian listába vételén, ne tegye. A Debian-nak ugyan nincs formális kereskedelmi támogatása, szerte a világban lehet Debian-ra szakosodott tanácsadókat találni. A Debian „szülte” a legtöbb származtatott disztribúciót, mint az Ubuntu, a Linux Mint és a Vyatta.

8. Vyatta – A Vyatta inkább routerekben és tűzfalakban van otthon, mintsem a PC alapú rendszerekben, de ha egy kereskedelmi disztribúcióra vágyik azokhoz az alkalmazásokhoz, akkor a Vyatta remek megoldás a biztonságos kommunikáció megteremtésében. Próbálja ki a Vyatta Linux ingyenes verzióját!

9. CentOS – Igaz, a CentOS nem kifejezetten kereskedelmi jellegű, de mivel a Red Hat Enterprise Linux-on alapul, kérhet hozzá kereskedelmi supportot is. A CentOS rendelkezik saját közösségi support-tal, és fontos még tudni, hogy ez a disztribúció nem egyezik meg a Fedora Linux-szal.

10. Unbreakable (törhetetlen) Linux – Az Oracle cég Unbreakable Linux-a igazából egy Red Hat Enterprise Linux pár Oracle logóval megfűszerezve. Az Oracle közvetlenül a Red Hat-tel verseng, méghozzá elég hatékonyan, hiszen az Oracle-n keresztül megvásárolt támogatás feleannyiba kerül, mint a Red Hat azonos modelljénél.

Az SSD-k (Solid-State Drives avagy szilárdtest-meghajtók) egyre inkább a közepes méretű vállalatok előtérbe kerülnek. Az egyik legegyszerűbb felhasználási területük a szerverekbe történő implementálás. „Az SSD technológiás tárolók közvetlen csatolása a szerverhez jelentősen lerövidíti a tárolt adat elérési idejét” – nyilatkozta Robb Mankin, a Micron cég nagyvállalati SSD termékeivel foglalkozó részlegének igazgatója.

SSD-k implementálása szerverekbe

Mivel az SSD-k ugyanazzal az interfésszel és formai alakkal rendelkeznek, mint a merevlemezek, egy ilyen meghajtó telepítése olyan egyszerű lépésekből áll, mint: a mechanikus merevlemezt kicserélni SSD-re, a merevlemezről készült képfájlt átmásolni az új technológiás meghajtóra, és újraindítani a rendszert.
Mankin szerint „az SSD-k azoknak a vállalatoknak jó megoldás, akiknek a teljesítmény fontosabb a kapacitásnál. Ha van egy szerverünk, ami sosem fogja kihasználni azt a tárolókapacitást, amit a mai merevlemezek biztosítani tudnak, akkor miért használnánk azokat a meghajtókat? Helyettük érdemesebb az SSD-kkel kezdeni, mivel ez a technológia egy sor olyan előnnyel kecsegtet, amivel a merevlemezes meghajtók nem. Ilyen például a nagyobb teljesítmény, a rövidebb boot időtartam és a kisebb energiafelhasználás.”

Ha az egész boot meghajtó lecserélése nem megoldható, akkor talán érdemesebb fontolóra venni egy progresszívabb megközelítést. A Pliant Technology elnöke és társalapítója, Mike Chenery azt javasolja, hogy az eredeti merevlemezeket a helyükön hagyva, telepítsünk SSD-t is a szerverekbe, valamint figyeljünk arra, hogy az újonnan létrejövő adatokat már az SSD-n tároljuk. „Ezekre a legjobb példák az e-mail és a Web fájlok. Viszonylag könnyű ezeket az applikációkat úgy konfigurálni, hogy az új adatokat már új helyre mentsék, ráadásul általában a legújabb adatokra van a legtöbbször szükségünk.” – nyilatkozta Chenery.

Fontos, hogy kiválasszunk egy adatvédelmi eljárást. Sok ilyen módszer létezik, az egyik ezek közül, ha két SSD-d tükrözünk (RAID 1) a szerveren belül. A tükrözést nagyon egyszerű engedélyezni, ezen kívül költséghatékony, és alig van hatással a CPU teljesítményére. Egy CDP (Continuous Data Protection – Folyamatos Adat Védelem) alkalmazás használata is opció lehet, mely az SSD-re írt vagy frissített adatokat időszakosan merevlemez(ek)re menti.

Az SSD, mint Cache

Olyan környezetben, ahol az egy szál SSD nem tudja teljesen kiszolgálni a tárolási szükségleteket a szerverben, ott hibrid megközelítés szükséges. Az LSI Storage Components divíziójának stratégiai tervezésért felelős igazgatója, Ed Marchand javaslata szerint „az egyik legegyszerűbb módja az SSD-k felhasználásának ilyen esetekben az, ha cache-ként kezeljük őket. Egy szoftver és egy RAID kontroller segítségével az SSD-k felgyorsíthatják a mechanikus meghajtókból álló RAID kötegek írás/olvasási sebességét, ezzel növelve a szerver applikációk hozzáférhetőségét. Ez a módszer költséghatékonyság szempontjából az egyik legjobb, valamint elég kis hatással van a SME-kre ahhoz, hogy így kezdjük el az SSD-k beépítését a szervereinknél.” – nyilatkozta Marchand.

Ha a mechanikus meghajtóknál SSD technológiát használunk cache-eként, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy az SME-nek nem szükséges adatbázis-szervező szakértővé válnia. A megfelelő RAID vezérlő megválasztásával, valamint a caching driver engedélyezésével a szerver és annak applikációi egy egyszerű I/O teljesítménynövekedést fognak érzékelni. Nem kell változtatni az alkalmazásokon, ráadásul már egy kisebb SSD is jelentősen növelheti a teljesítményt.

Nagyobb környezetekben, ahol a caching és a standard alakú SSD már kevés, megoldás lehet egy PCI-E alapú SSS (solid-state storage avagy szilárdtest-tároló). Mivel a PCI-E alapú kártyák nagyobb teljesítménnyel működnek, mint a jelenlegi SSD-k, így egy SSS eszköz egyidejűleg több flash-t támogat. Ez növeli a teljesítményt és a kapacitást is.

Manapság nem ritka az 400GB-os vagy nagyobb PCI-E típusú SSS kártya, míg a standard alakú SSD maximális kapacitása csupán 256GB. Ezzel lehetőség nyílik akár nagyobb adatbázisok flash alapú tárolókra való átmozgatására, ami azt jelenti, hogy akár az egész adatbázisunkat is tárolhatjuk flash tárolókon.

Rick White, a Fusion-io CMO-jának javaslata szerint „a PCI-E alapú SSS kártyákra nem csak mint tároló gyorsítókra tekinthetünk, hanem akár alacsony költségű és megbízhatóbb belső RAM-ként is felfoghatjuk őket a szerveren belül. Ha egy szerverben 32GB RAM-nál több áll rendelkezésre, akkor ezt a memóriát az alkalmazások cache-ként is használhatják, ezzel növelve a tárolók írási/olvasási teljesítményét. Az a probléma, hogy mivel a RAM használata eléggé dinamikus, így az alkalmazások nem indexelik az ott tárolt adatokat, így minden esetben végig kell nézniük az egész memóriát, ha meg akarnak találni egy adatot.” – nyilatkozta White. „Minél nagyobb a memória mérete, annál több időre van szükség a keresett adat megtalálásához. A mechanikus tárolóknál ugyan egyértelműen gyorsabb, a flash technológiát azonban alig haladja meg gyorsaságban. Mivel a flash tárolónak definiálja magát, és a tároló API-n keresztül csatlakozik az operációs rendszerhez, így az applikáció elkészíti ezeket az indexeléseket, ami sokkal gyorsabbá teszi az adatok elérését. Ráadásul nem jönnek elő a cache okozta hibák, ha az egész adatbázis egy flash tárolón van.

Mikor használjuk?

Ha csak a költség/Gigabyte arányt nézzük, az SSD-k a folyamatos árcsökkenések ellenére is a drágább platformok közé sorolhatók a mechanikus tárolókkal szemben. „Az SSD-k felhasználási területei kiterjedtek az utóbbi években. Már nem csak olyan környezetekben használják, ahol a teljesítmény minden pénzt megér.” – mutat rá Jamon Bowen, a Texas Memory Systems értékesítési vezetője. „Az adatbázis alkalmazások, tudományos számítások és a web kiszolgáló applikációk mind-mind tipikus jelöltnek számítanak; igazából minden olyan alkalmazás esetében megéri használni, ahol a nagyobb teljesítmény pozitív megtérülési értéket ad.” – mondta Bowen.

Habár vannak olyan eszközök, melyek megkönnyítik a döntést az SSD-k és SSS-ek közt, vannak olyan árulkodó jelek, amikre érdemes odafigyelni. Például az olyan környezetekben, ahol a RAID kötegek melletti plusz meghajtókat nem a kapacitás, hanem a teljesítmény növelése érdekében használják, érdemes az SSD-k bevezetését fontolóra venni. Ezzel tartósan kezelhetik a felmerülő többletteljesítmény igényt, ráadásul így csökkenthető az energiafelhasználás is a hagyományos mechanikus meghajtókötegekhez képest.

A processor.com cikke nyomán

Az elmúlt években több cikk is megjelent a szalagos tárolók (LTO) leáldozásáról. A Virtual Tape Library-k (VTL), és a lemez alapú backup stratégiák hatékonysága és gyorsasága drámaian nőtt. A deduplikáció használatának elterjedése csak erősítette ezt, mivel a lemezekre így hússzor több backup adat kerülhetett fel.

Természetesen a szalagos tárolók így piacot vesztettek, annak is az alsó szegmenseit. Ezen kívül kiestek a biztonsági mentések tárolására szolgáló szektorból is. Ennek ellenére a szalagos tárolási módszer még mindig jelen van, mint egy makacs lakó, aki fittyet hány a kilakoltatásra egy újjáépítésre ítélt házban. A hosszú távú és maradandó archiválás területén pedig még mindig jól tartja magát a szalag – legfőképpen a nagyvállalatoknál.

Ezt bizonyítja az is, hogy a Quantum és a Spectra Logic cégek nemrégiben megkeresték a ServerWatch.com-ot, hogy az mutassa be a legújabb ajánlataikat szalagos tárolóikra. A PR ügynökségek és a kereskedők egyre több energiát fektetnének vadonatúj szalagos tárolók fejlesztésébe, gyártásába és marketingjébe? Biztosan nem csinálnák, ha nem tudnának profitálni belőle. És igenis tudnak.

Hogy állnak a szalagos eladások? Az IDC sok tanulmányra hivatkozik ezzel kapcsolatban. Összességében az eladások száma csökken, bár a lecsúszás inkább a piac alsóbb szegmenseiben érzékelhető jobban. Robert Amatruda, az IDC szalagos tárolókkal foglalkozó szakembere szerint a legtöbb veszteség a 100 db tároló kazetta alatti termékeket érinti az automatizált szalagos tárolók piacán. Más IDC tanulmányok pedig az automatizált tape library eladások 15%-os növekedését mutatják az Ázsiai piacon az elmúlt évben, míg a szalagos meghajtók eladása 19%-al csökkent. Az IDC elemzője, Cheryl Ganesan-Lim megjegyezte, hogy a lemezen való tárolás jobb visszaállítási sebességgel bír, így ez a megfelelő módszer a Tier 1 és Tier 2 típusú tárolásokhoz. A másik oldalon viszont a szalag jobb megoldás a ritkán használt adatok hosszutávú archiválására. Ganesan-Lim a szalagos tárolók eladásainak lassú növekedését várja a következő 5 évben.
Egyszóval a szalag kevésbé szerepel jól a kismértékű, gyors adat visszaállítást igénylő piaci szektorban, de a magasabb szegmensekben kitartóan tartja a megszerzett helyét. Úgy látszik, a szalag halála még nem közeleg.

Miért tart ki a szalag
Szóval miért nem tűnt el teljesen ez a technológia? A Spectra Logic marketing és termékmenedzsment részlegének alelnöke, Molly Rector kifejtette azt a tényt, amivel még a lemez eladók sem tudnak mit kezdeni. A szalagos technológia sokkal olcsóbb. Rector egyben osztja az IDC azon nézetét is, hogy a szalagos tárolás egy tier rendszerű infrastruktúra részeként tölti be legjobban a szerepét, ami nem más, mint az archiválás.
„Az eladások növekedését látjuk a szalagos termékeink körében” – nyilatkozta Rector.

Ennek fényében a cég nemrég jelentette meg lejújabb és legjobb szalagos termékét. A Spectra Logic T-Finity Enterprise Tape Library-t több, redundáns robottal szállítják, tároló kapacitása 45 PB (vagy 180 PB, ha 4 boxot építenek össze egy egységes library-be). Rector azzal dicsekszik, hogy jelenleg ez a termék rendelkezik a legnagyobb tárolási sűrűséggel – 72 TB négyzetlábanként – és több mint 30.000 slot található egyetlen library-ben. Rector szerint az energiafelhasználás hatékonyságában is verik a konkurenciát. A T-Finity az egy TB-ra jutó watt felhasználás, és a teljes hő disszipáció tekintetében lekörözi az IBM TS3500-t és a Sun STK SL8500-t is.

„A T-Finity a legközelebbi versenytársai által egy adategységre számított energiafelhasználás egyharmadát/felét használja csupán.” – mondta Rector. A T-Finity minden olyan kiegészítővel fel van szerelve, ami egy nagyvállalati környezetben elvárható a menedzsment szempontjából (pl.: titkosítás és kulcs menedzsment). Az első kiszállítások Decemberben kezdődnek, az áruk pedig valamivel 200.000 USD felett lesz.

Mi sem érzékeltetheti jobban a nagyvállalatok növekvő figyelmét a Spectra Logic termékei iránt, mint hogy a cég – Rector elmondása szerint – a világ 10 legnagyobb számítási igényű telephelye közül hétnek szolgáltat szalagos tároló rendszereket. Mint ilyen, a Spectra Logic a szövetségi kormányzás, a műsorszórás, média, szórakoztatás és a szuperszámítógépek/HPC-k piacára fókuszál. A T-Finity rendszer béta felhasználói között van a NASA Ames és az Argon National Labs is.

Rector szerint ügyfeleik 70%-a titkosítja az adatait, mivel most már ezt könnyen megteheti. Mi van akkor, ha az ügyvezető igazgató meg akar kerestetni egy dokumentumot, amelyet egy évvel azelőtt kitörölt. Rector számításai szerint körülbelül 2 percbe telik, mire a rendszer megtalálja a kért fájlt. Emellett, mivel a helyesen megírt és tárolt adatok érvényesítésre kerülnek, egy régi szalag megtalálása nem jelent problémát.
Rector természetesen bízik a szalagos tárolók jövőjében.

„Míg az alsó szektor zsugorodik, a középső és felső piaci szegmensek inkább stagnálást, vagy enyhe növekedést mutatnak – és a szalagos tárolókkal kapcsolatban még mindig egy 3.6 milliárd dolláros piacról beszélünk.” – nyilatkozta Rector.

Azt is bevallotta, hogy a lemezes megoldásoknak több értelme van kisebb irodai környezetben. De kiemelte, hogy a lemezes megoldást használó vállalatok közül sokan a lemezek biztonsági mentéseket már szalagos tárolókra helyezik.

Mi van azokkal a történetekkel, amelyek a szalag megbízhatatlanságáról, fizikai sérülékenységéről szólnak? Rector egyetért azzal, hogy a régi rendszerek még sok hasonló problémával küzdöttek. De azzal vádolja a lemez forgalmazókat, hogy igazságtalanul hasonlítják össze a régi szalagos rendszereket a legújabb lemezes berendezésekkel.

Rector szerint „a régi szalagos rendszereknek voltak hibái, de az újaknak már nincsenek. A szalagos tárolók ugyanolyan megbízhatóak, mint a lemezesek, ha a legújabb technológiát választjuk.”

A serverwatch.com cikke nyomán

A Fujitsu bekeményített a két új single-socket szerverével, melyek már a legújabb Intel Clarkdale processzorokat használják. A Primergy TX150 S7-ként és RX100 S6-ként is ismert termékeket a cég két különböző piacra szánja. Mindkét szerver második generációs PCI-E slot-okat, SAS 2.0 interfészt és 32GB-ig bővíthető RAM-ot használ. A hűtésükről továbbra is a Fujitsu saját fejlesztésű Cool-Safe technológiája gondoskodik.

„Ezek az új Primergy szerverek az árakra érzékeny felhasználóknak nyújtanak csúcsteljesítményt, sokoldalúsággal és megbízhatósággal párosítva.” – mondta a Fujitsu America szerver üzletágának alelnöke, Richard McCormack. „A Primergy TX150 S7 és RX100 S6 szerverek rugalmassága és teljesítménye ideálissá teszi őket az általános felhasználásra, valamint eléggé megfizethetők ahhoz, hogy a kis és középvállalkozások számára is vonzóak legyenek.”

Ennél is pontosabban McCormack szerint a TX150 S7-es azoknak jó megoldás, akiknek egy megfizethető, de strapabíró rendszerre van szükségük távoli telephelyeken. Ráadásul a cég ereje a kiskereskedelemben van (külön ajánlati portfóliójuk van ezen a területen), ami azt jelenti, hogy ez a szerver valószínűleg külön ajánlatukként fog megjelenni ebben a szektorban.

A TX150 S7 egy egyprocesszoros (Intel Xeon 3400-as sorozatú CPU, dual-core vagy quad-core) torony szerver, kifejezetten decentralizált infrastruktúrákhoz, non-mission-critical alkalmazásokhoz. Kis és középvállalkozásoknak hasznos, akár belépő adatbázis szerverként is megállja a helyét. Kapacitás tekintetében pedig bőven van lehetőségünk memóriabővítésre is. Egy single-socket processzoros rendszerhez képest a TX150 S7-es bővíthetőségből, rendelkezésre állásból és méretezhetőségből is tisztességes szintet üt meg.

Az RX100 S6 egy 1 rack méretű rendszer, mely rugalmassága révén ideális a középvállalkozások és adatközpontok támogatására. A gyártó Fujitsu szerint ez az erős platform kiválóan látja el az olyan feladatokat, mint a webes felületek kiterjesztése, infrastruktúra-szolgáltatások (DNS, vagyis name server), vagy olyan platfromként is használható, amelyen firewall vagy egyéb biztonsági eszközök védik a kisebb hálózatokat a támadásoktól.

Mindezt figyelembe véve úgy látszik, a cég úgy alkotta meg az RX100 S6-t, hogy az egy többfunkciós szerverként is jól teljesítsen. 2x 3.5” SATA/SAS, vagy 4x 2.5” SATA/SAS/SSD diszkkel építve. A termék ezen kívül bevethető a kis és középvállalkozásoknál, vagy a nem túl magas prioritású környezetekben is, mint például a web szerver farmok, infrastruktúra szerverek, valamint terminál szerverek. Az RX100 S6-os 2 db 3.5 inches sima, vagy 4 db 2.5 inches SAS meghajtót tud kezelni. Támogatja a SAS, SATA és a szilárdtest-meghajtókat (Solid State Drive – SSD).

Clarkdale
A Fujitsu által legjobban kiemelt jellemzője ezeknek a szervereknek, hogy Intel Clarkdale processzort tartalmaznak, ami nagyobb számítási teljesítményt, integrált grafikát és jobb energiafelhasználást kínál. McCormack úgy gondolja, hogy ez ajtót nyit a sokkal nagyobb teljesítményű és sokoldalúbb mono-socket szerverek felé, amik megfelelnek a magasabb elvárásoknak is anélkül, hogy méregdrágák lennének.

„Az új felépítésben a processzorba integrálták a memória vezérlőt, ezzel gyorsítva a rendszer átviteli sebességét” – nyilatkozta McCormack. „Maga a processzor is sokkal nagyobb, erőteljesebb, mint az előző Xeon chipek.”

Eredmény: A Clarkdale processzorokkal felszerelt új single-socket gépeivel a Fujitsu egy sokkal magasabb teljesítményt igénylő piacot céloz meg, mint ezelőtt. Az új termékskála a kis és középvállalkozások piacára készült. A cég előző mono-socket termékeihez képest a jelenlegiekben a legújabb Intel chipek erejét nagyobb kapacitással és memóriával támogatták meg, valamint növelték a testreszabhatóság mértékét.
McCormack úgy hiszi, ezek a processzorok megváltoztatják a szerverpiac dinamikáját. Mindennapos dolognak számít, hogy azok a munkaterhelések, amelyek a múltban csak nagyon drága, quad-way gépeken futottak, manapság már a dual-socket box-okon is sikeresen futnak. A Clarkdale processzorok használatával azonban ez a trend tovább folytatódhat. Az említett quad-way terhelésekkel ma már kényelmesen elbír egy single-socket szerver is.

„Hamarosan elérjük azt a pontot, ahol ezeken a single-socket szervereken már olyan munkaterheléseket is látni lehet, amelyek ezelőtt memóriahiány, vagy nem megfelelő processzorteljesítmény miatt korlátozva voltak.” – mondta MCCormack. „Ez a kisebb vállalkozások számára is előnyt jelent, hiszen így többet hozhatnak ki az általuk is elérhető áron kapható single-socket szerverekből.”

Összegzés: Moore törvénye továbbra is az egyre kisebb és kisebb méretformátumok felé hajtja az iparágat, melyekhez egyre nagyobb erő párosul – egyre zsugorodó árakon. Gondoljunk csak vissza azokra a régi ENIAC-okra 60 évvel ez előttről, amelyek egész raktárakat foglaltak el, és dollármilliókba kerültek; ma, egy átlagos, középes méretű vállalkozás simán kiválthatja ezeket egy aprócska dobozkával, amely csupán párszáz dollárt kóstál.

Forrás: serverwatch.com

A virtualizáció széles körű elterjedésének köszönhetően a biztonsági adatmentés (backup) már nem olyan, mint régen volt. Az adatmennyiség, amivel meg kell birkózni a többszörösére növekedett, az adattárolási igényeket kiszolgáló technológiák pedig egyre összetettebbek. A következőkben az Enterprise IT Planet egy mérnök cég vajúdását és megoldását mutatja be a fenti problémával kapcsolatban.

A backup gyakorlata régen egyszerű volt: csatolj egy lemeztömböt (disk array) egy szalagos tárolóhoz (tape drive) és készen is van. Aztán az adatmennyiség gomba módra kezdett szaporodni, így a dolgok kissé bonyolultabbá váltak. Manapság, mikor a virtualizált rendszerek száma megsokszorozódott, a biztonsági mentés problémás lehet.

A Wade Trim nevű mérnök cég esetében például a virtualizált környezetbe való áttelepülés komoly lassulásokat eredményezett a backup folyamatokban. A cég rangidős hálózati rendszergazdája, Scott Landrum elmondása szerint a biztonsági mentésekre szánt időkeret a cég egyik adatközpontjában a virtualizáció után 14 óráról 3 teljes napra nőtt. „A mentési sebesség percenként 2,000 Mb-ről 400 Mb-re esett vissza” – nyilatkozta Landrum. A Wade Trim egy 350 főt foglalkoztató, detroiti székhelyű cég, melynek összesen 21 irodája van az USA 8 államában. A mérnöki munkákon kívül foglalkoznak még tervezéssel, üzemeltetéssel, felmérésekkel, környezetvédelmi szolgáltatásokkal, valamint szabadtér-tervezéssel is.

A Wade Trim 14 TB Windows adat biztonsági mentését kezelte a vállalaton belül. Az általános irodai adatokon kívül a cégnek sok, nagy terjedelmű CAD, GIS és képfájl biztonsági mentését is meg kellett oldania. Az adatok kétharmada 25 Windows szerveren és egy EMC Clariion cx3 alapú SAN-en csücsült a központi irodában. A cég három CX-3-as lemeztálcával rendelkezett, melyeket 2 SAN switch szolgált ki. A központi iroda összes adatának biztonsági mentését egy Dell PowerVault TL4000 Tape Library-n (szalagos tároló?) tárolták. Mivel a helyi fiókoknak általában csak egy vagy két Windows szerverük volt, így ezeknél a biztonsági mentéseket jóval kisebb kapacitású Dell PowerVault-okon oldották meg.

Göröngyös utak
A backup osztályon a dolgok rosszul álltak, ám ennek ellenére a cég folytatta virtualizációs terveinek megvalósítását Windows Hyper-V-t használva, először a detroit-i és a tampa-i irodáikban. A virtualizáció hagyományos előnyeit ugyan lehetett érzékelni, de a backup folyamatokat eközben súlyos csapás érte. A vállalat teljes és különbözeti (differenciális) biztonsági mentéseket is végzett. A virtualizáció után a mentések időtartama azonban ötszörösére növekedett az azt megelőző időszakhoz képest. A teljes backup több napot vett igénybe.

„Olyan rendszerre volt szükségem, amely egyszerre képes a virtuális merevlemezek (VHD) biztonsági mentését végezni, a fájl és könyvtárszintű helyreállítások levezénylése mellett” – mondta Landrum.
Landrum olyan megoldások bevezetését vette fontolóra, mint a VMware Consolidated Backup (VCB), vagy a VMware ESX, de ezekhez magas szintű Linux scripting-re, és további hardware-re lett volna szükség, valamint az egész rendszert másik virtualizációs platformra kellett volna áthelyezni. A végén a Hyper-V használata mellett döntöttek, mivel ez a rendszer jó munkát végzett a virtualizáció terén. Ez leszűkítette a választható backup megoldások számát kettőre: Symantec Backup Exec és CA ARCserve backup. Ezek közül az utóbbit már használták a Wade Trim-nél.

A megoldás
Az ARCserve-t közel 10 évig használták a biztonsági mentésekhez. A rendszert gyártó cég egy upgarde-et javasolt a 12.5-ös verzióra, ami egy új virtualizációs célú megoldást tartalmaz, amely a backup komplexitás és a belassulás problémakörét is orvosolja. A rendszerértékeléseknél ez a megoldás lett a befutó, főleg, ha a licencdíjakat nézzük. Landrum szerint a Symantec terméke 3000 USD-be került volna lokációnként, míg az ARCserve féle megoldás csak 800 USD-be.

„Nem láttuk értelmét az egész backup szerkezetünk átalakításának” – mondta Landrum. „Ezen kívül, az ARCserve-t használhattuk volna egyfajta központi komponensként arra, hogy a távoli irodáinkat a fizikai platformról egy virtuálisra költöztethessük át.”

Landrum elmondta, hogy a vállalat egy olyan projekten dolgozott, melynek célja a távoli irodák elsődleges file szervereinek konvertálása volt, fizikairól virtuális platformra. A projektet nagyban segítette volna az ARCserve rendszer a konvertálásokkal kapcsolatos feladatokban, ráadásul mindezt oly módon, hogy a helyi irodák egy hétvége alatt „virtualizálódni” tudtak volna rendszerkimaradás nélkül, az IT csapat minimális bevonásával.
„Ahelyett, hogy heteket töltöttünk volna az infrastruktúránk átalakításával, egy hétvége alatt több távoli irodánkkal is tudtunk foglalkozni” – mondta Landrum. „Már túl vagyunk a nagyján a virtualizációs átalakításoknak úgy, hogy a felhasználóink eddig észre sem vették, hogy min dolgozunk.”

A backup mentések meghosszabbodásának problémája is megoldódott. Landrum elmondása szerint a teljes biztonsági mentés időigénye 72 óráról nyolcra csökkent. Az eredeti 2000 Mb/min sebesség a problémás időszakban 400 Mb/min-re csökkent, ám a virtualizációs átalakítások után, ez 4000 Mb/min-re növekedett.

„A biztonsági mentések sebessége a duplájára nőtt a virtualizáció előtti időszakhoz képest. Amint befejezzük a virtualizáció bevezetését, olyan területeket fogunk megvizsgálni, mint a replikáció vagy a duplikációk megszűntetése.” – nyilatkozta Landrum.

A vállalkozás mindezt olyan termékek használatával szeretné elérni, mint a CA XOsoft Replication, vagy a beépített duplikáció-mentesítő funkcióval ellátott ARCserve.

Forrás: serverwatch.com

Az INTEL felcsapott szerver kereskedőnek? Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem. A cég többféle barebone szervert (szerverház beépített alaplappal együtt, de processzor, memória és perifériák nélkül) kínál a honlapján, azonban ezeket a vasakat csak nagy tételekben forgalmazzák, és csak az OEM (Original Equipment Manufacturer)-ek és a viszonteladók rendelhetnek belőle, akik – az Intel viszonteladói szerződéssel összhangban – saját brandként tüntetik fel ezeket a termékeket. Ettől azonban ezek „valódi” Intel szerverek.

Először is vessünk egy pillantást a következő öt rack szerverre a példa kedvéért: Intel Server System SR1690WB, Intel Server System SR1680MV, Intel Server System SR1630GP, és SR1630HGP, valamint az Intel Server System SR2612UR.

• Az Intel SR1690WB egy nagy teljesítményű 1U magas rack rendszer, amely a Nehalem-EP kódnevű Intel Xeon 5500 és 5600 sorozatú processzorait használja. Az egység négy, üzem közbeni cserére képes (hot-swap) SAS/SATA meghajtó hellyel rendelkezik, melyek egyaránt támogatják a 3.5 és a 2.5 hüvelykes háttértárakat is. A blokkon 8 darab DDR3-as memória foglalat áll rendelkezésre.
• Az Intel Server System SR1680MV egy olyan rack szerver, amely két független szerver alaplapot hordoz magában, így akár 18 DIMM node-ot is magába tud foglalni egy 1U-s, felezett hosszúságú házban. A rendszer négy processzor befogadására képes az Intel Xeon 5500-as sorozatból. Emellett lehetőségünk van két PCI Express 2.0 vezérlő kártya, két Intel I/O Expansion modul és akár négy darab hot-swap SATA háttértár beépítésére is.
• Az Intel SR1630GP és SR1630HGP egy szerver modul család, melyek közül az utóbbi egy extra háttértár hellyel rendelkezik. Ezek az 1U méretre optimalizált szerverek egyenként két darab, 3.5 hüvelykes fix, vagy három darab, 3.5 hüvelykes hot-swap meghajtót képesek kiszolgálni. A fenti modellekben hat darab DDR3 DIMM foglalat található, és mindkét típus a Xeon 3400-as sorozat processzorait használja.
• Az utolsó modell valójában storage célú kiszolgáló, az Intel Server System SR2612UR. Ez 1 vagy 2 db. Xeon 5500-as, vagy 5600-as processzort használ. Ebbe a szerverbe akár 12 db DDR3 memória modul is elhelyezhető. Az SR2612UR modellt 12 db SAS/SATA hot-swap meghajtó hellyel és redundáns tápegységgel, valamint I/O modullal forgalmazzák. Mindezen funkciók 2U méretnyi rack helyet foglalnak. Habár ezen rendszerek sokféle felhasználása elképzelhető, az Intel legfőképpen a nagy tárolókapacitást igénylő szerver applikációk kiszolgálását célozza meg az SR2612UR modellel.

A Da Vinci processzor kód

Várhatóan ezek a szerverek nem sokáig maradnak meg mostani formájukban. Bár az Intel nem közöl semmi konkrétat az új modellekről, a cég 2010-ben számos új processzor bevezetését tervezi. Ha mást nem is, a közeljövőben a processzorokat biztosan lecserélik az új 5600-as Xeonokra a szóban forgó vasakban.

Az Intel által használt processzor kódnevek megfejtése leginkább a Da Vinci Kódból ismert Robert Langdon számára lenne testhezálló feladat. Az Intel Architecture Group alelnöke és ügyvezető igazgatója, Stephen Smith szerint a Nahalem-EP chip család 45nm (nanométer) méretű Xeon 5500-as processzorát még ebben az évben teljes egészében le fogja váltani a csupán 32nm-es, 5600-as Westmere-EP processzor család.

Smith elmondta, hogy a Westmere-EP-ben már megtalálható az Intel Turbo Boost technológiája, az Intel Hyper-threading (2 mag, 4 thread), az integrált grafikus egység, valamint a diszkrét/átkapcsolható grafikus támogatás és természetesen az integrált memória vezérlő (IMC). Mindezek mellett az új típus energiavesztesége is kisebb.

De ez még nem minden. A 45 nm-es, 6 magos Dunnington-t – amit Caneland platformként vagy az Intel Xeon 7400-as sorozataként is ismerhetünk – szintén váltja a Nehalem-EX 2010 első felében. A Nehalem-EX 4 socket-es platformot processzoronként 8 maggal, 64 thread-del és akár 1 TB memória kapacitással forgalmazzák.

Elődjéhez viszonyítva a Nehalem-EX kilencszer gyorsabb memória adatátviteli sebességgel, háromszor nagyobb adatbázis teljesítménnyel, valamint 1,7-szer nagyobb egész számokkal végzett, és 2,2-szer nagyobb lebegőpontos számítási sebességgel rendelkezik. Ezt a típust később majd a 32nm-es Westmere-EX processzorok fogják váltani.

Egy másik Westmere modell – a Westmere-EP – rendeltetése az lesz, hogy 2010-ben átvegye a Xeon 5500-as processzorok szerepét. Ez a chip jelentős teljesítménynövekedést fog hozni a számítási kapacitások terén, magasabb energia felhasználás nélkül. A magasabb biztonsági szintről a megerősített virtualizáció és a hatékonyabb titkosítás fog gondoskodni.

A „Tukwila” kódnevű processzor pedig már most sikerre viszi az Intel Itanium 9100-as szériát, amit leginkább nagy teljesítményű szerver applikációkhoz használnak.

Remélhetőleg a szerverhasználók megérik, hogy csak olyan típusú nevekkel kell majd foglalkoznium, mint például a Xeon X vagy az Itanium Y. Ellenkező esetben az egész kissé zavarossá válik. A lényeg, hogy a szerver processzorok egyre vékonyabbak lesznek, és egyre nagyobb teljesítményt nyújtanak hatékonyabb energia felhasználás mellett.

Az Intel várhatóan ezév végén, illetve 2011 elején dobja piacra Lyndonville kódnévre keresztelt vállalati SSD-it, amelyek SLC helyett már eMLC chipekre épülhetnek, ráadásul 25 nanométeres gyártási technológiával készülnek. A vadonatúj Enterprise célú SSD-k első körben 80 és 160GB kapacitással érkeznek, de hamarosan elérhetővé válnak a 300 és 600GB-os SSD-k is.

Az Intel vállalati felhasználásra szánt X25-E flash meghajtói jelenleg SLC (single level cell) flash memóriachipekből állnak, amelyek a lehető legnagyobb teljesítményt és élettartamot biztosítják, azonban kapacitásra nagyon drágák is, mivel az SLC chipekben egy memóriacella csak egy bitet tárol. Pillanatnyilag 32 és 64 gigabájtos vállalati SSD-k szerepelnek az Intel kínálatában.

Az Intel és a Micron vegyesvállalata, az IM Flash Technologies még februárban jelentették be, hogy megkezdték a világ első 25 nanométeres NAND flash memóriachipjeinek próbagyártását. Az MLC szervezésű, 64 gigabites, vagyis 8 gigabájtos nettó kapacitású lapkák felülete mindössze 167 négyzetmilliméter, azaz ugyanakkora mint az IM Flash korábbi 32 gigabites chipje, vagyis az előállítási költsége is ugyanaz, vagyis a bitköltség felére zuhant.

2011-ben megjelenő vállalati SSD-ihez az Intel már az IM Flash vegyesvállalat által kifejlesztett eMLC NAND flash chipeket használja, állítja belsős értesülésekre hivatkozva az xbit-labs (és további oldalak). Az eMLC (enterprise MLC) lapkák egy cellában több bitet tárolnak, vagyis bitköltségük alacsonyabb az SLC-nél, tartósságuk jóval nagyobb az MLC chipeknél, sokkal több írási ciklust kibírnak, bár hogy pontosan mennyit, azt az IM Flash egyelőre nem hozta nyilvánosságra. Az Intel által jelenleg használt 34 nanométeres eMLC 30 ezer ciklusra van specifikálva, ami nagyjából hatszorosa a “sima” MLC chipek tartósságának.

Amint az ismert, a flash memóriachipek csak korlátozott számú írási ciklust bírnak ki, ezt követően csak olvashatóvá válnak. Az SSD-k gyártói a kontrollerben implementált firmware-ben igyekeznek olyan eljárásokat bevezni, amelyek révén kiegyenlíthető ez a fáradás, például azáltal, hogy az új adatokat a legrégebben felszabadult helyre írja az SSD. Ezzel a módszerrel nagyjából egyenlően osztható el a terhelés a cellákon, emellett a gyártók a névlegesnél nagyobb kapacitású meghajtókat adnak ki, az extra kapacitást pedig az “elfáradt” terület pótlására használják. Nagyvállalati SSD-k esetén a tényleges kapacitás akár kétszerese is lehet a névlegesnek.

A jelenleg kapható, 34 nanométeres chipekre épülő X25-E SLC cellái 300 ezer írási ciklust bírnak,amely már alkalmassá teszi őket olyan, nagy terhelést jelentő területeken való bevetésre mint például egy nagyvállalat központi naplózása vagy OLTP rendszer alatti írási cache, ahol lényegében folyamatos, napi 24 órás írási terhelésnek vannak kitéve. Az MLC típusú chipekre átállás eredménye, hogy az X25-E vonal jelentősen bővül kapacitás terén, a csúcsváltozat 400 gigabájtos lesz, emellett 200 és 100 gigabájtos kivitelben lesz még elérhető a Lyndonville. Jelenleg 32 és 64 gigabájtos vállalati SSD-i vannak az Intelnek.

A fogyasztói piacra szánt X25-M sorozat az év végén újul meg, szintén a 25 nanométeres csíkszélességű chipekre alapozva. Az Intel tervei szerint még 2010-ben piacra kerül a 80 és 160 gigabájtos változat, illetve egy 300 és 600 gigabájtos kivitel is. Érkezni fog egy kimondottan a legkisebb notebookokba és hordozható eszközökbe szánt, 1,8 hüvelykes verzió is 80 gigabájtos kapacitással, amelyet 2011-ben követ egy 160 és 300 gigabájtos verizó.

Forrás: hwsw.hu

Masszív SQL-injekciós szőnyegbombázás sújtotta a webet az elmúlt napokban, jelentették biztonsági cégek. Egyes becslések szerint több tízezer oldalt törhettek meg a támadók, köztük olyanokat is, mint a Jerusalem Post, vagy a Wall Street Journal. Az SQL-befecskendezéssel fertőzött oldalakon iframe tagok jelennek meg, melyek a robint.us weboldalon található malware-t próbálják futtani.

Legalább az elmúlt két napban tömeges támadások folytak weboldalak ellen, amire több vállalat biztonsági részlege is felfigyelt, köztük a Cisco ScanSafe. A törések nagy része a jelek szerint Microsoft IIS/ASP oldalakat sújtott, az előzetes elemzések szerint azonban láthatóan tisztán SQL injekcióról van szó, így ha eddig nem is kerültek sorra az Apache/PHP és más webszerverek, akkor valószínűleg hamarosan fognak – legalábbis a korábbi hasonló esetek tapasztalatai alapján, mint amilyen a 2008-as tömeges támadások is voltak.

A támadók szokás szerint az SQL adatbázis manipulálásával cross-site scriptinget akarnak felépíteni nagy forgalmú weboldalakon, és egy távoli szerverről rosszindulatú JavaScriptet betölteni. A rosszindulatú szkript megtalálható “ww.robint.us/u.js” URL-en, így erre keresve gyorsan detektálható lehet, hogy fertőzött-e egy weboldal ezzel a szkripttel. A támadás úgy tűnik, egy reklámkezelő rendszer manipulálásával végzi el az SQL injekciót. A meghívott szkript egy trójait igyekszik feltelepíteni, amely kapcsolatot épít fel egy távoli szerverrel, vagyis lényegében egy újabb zombihálózat építése zajlik. A Google .hu TLD-n lévő weboldalon nem talál “robint.us/u.js” sztringet.

A Cisco szerint bár most nagyobb figyelmet kapott ez a támadás, valójában csak egy a havi sok szer próbálkozás közül, és az oldalak egy részét újra és újra megtörik a hanyag adminisztrátorok miatt. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy minden jel szerint csökken az ilyen támadások hatásossága, az évekkel ezelőtti több millió feltört weboldalhoz képest a mostani néhány ezer hatalmas előrelépés, ami arra utal, hogy emelkedik a webszerverek biztonsági szintje.

Forrás: hwsw.hu

A közeljövőben a Fujitsu nem tervez AMD-processzorokkal szerelt szervereket forgalomba hozni, így nem várható a 8-12 magos Opteronokkal szerelt kiszolgálók megjelenése a kínálatban. A japán cég a második a meghatározó szervergyártók közül, amelyik deklaráltan kihátrál az AMD mögül.

A Fujitsu bemutatta hatodik generációs Primergy szervereit, aminek kapcsán kiderült, hogy a vállalat immár kizárólag Intel Xeon processzorokkal szerelt Primergy gépeket dob piacra. A korábbi AMD-szerverek közül kettő még elérhető, ezek azonban még előző generációs termékek, kifutóban, az AMD nemrég bejelentett 8-12 magos Opteronokat használó új szerverplatformjára nem épít már a Fujitsu. Valószinüleg jövőre sem várható AMD-s szerver a Fujitsu berkeiből.

A döntést kétségtelenül magyarázza, hogy az Intel totális fölényre tett szert a szerverpiacon, az AMD számára alig maradt néhány rés, ahol szakmai alapokon indokolható opteronos konfiguráció vásárlása – ilyenek lehetnek egyes HPC-kódok, amit jelez az SGI megjelenő támogatása is. A Fujitsu azt látja, mint más, vagyis hogy az Intel processzorai az alacsonyabb magszám ellenére tipikusan nagyobb teljesítményt és alacsonyabb fogyasztást produkálnak, és a terméktervek alapján ez a jövőben is így marad. Ez különösen azért lehet aggasztó az AMD szerverpiaci ambíciói számára, mivel ezek a döntések úgy születtek meg, hogy az Intel és az AMD következő generációs chipjei már szilíciumon vannak – ez pedig azt jelzi, hogy az AMD Bulldozertől sem várható áttörés az Intellel szembeni fejlesztési versenyben.

Emiatt a Fujitsu úgy döntött, racionalizál. Az Intel-exkluzivitás lehetővé teszi, hogy szűkebb portfóliót kezeljen a cég, ami jelentősen leszorítja költségeit, beleértve a mérnöki erőforrásokat, gyártást, raktározást és támogatást is, ami jelentős megtakarítást jelent egy viszonylag alacsony volumenű értékesítésnél. Sokrétű döntés volt a Primergyk tisztán Intelre szűkítése, üzleti és pénzügyi is, ami arra utalhat, hogy így a cég kedvezőbb pozícióhoz jutott a chipgyártónál, így például a marketingtevékenységébe az Intelt jobban be tudja vonni, megosztva vele a költségeket.

Oracle, Fujitsu, ki a következő?

A Fujitsu ezzel a második a világ öt legnagyobb szervergyártója közül, amelyik deklaráltan megszünteti az AMD-s szerverek forgalmazását. Az Oracle-ről egy hónapja derült ki, hogy nem fog bemutatni új Opteron-gépeket, noha azok talán már piacra készen várakoztak. Az Oracle döntését az indokolja, hogy a cég lényegében kiszáll az önálló szerverbizniszből, és a Sun felvásárlásával megszerzett szervereket átfogó, integrált hardver-szoftver megoldások szállításához használja fel. Ennek a döntésnek meg is látszanak a következményei, az első negyedéves piaci számok alapján Magyarországon az Oracle-Sun szerverértékesítési száma a tavalyi harmadára esett vissza.

Ezzel úgy tűnik, hogy a HP és a Dell maradt meg az AMD-nek, mint stratégiai partnerek. Az IBM háza tájáról bár egyelőre nem szivárgott ki olyan információ, amely az Intel melletti elkötelezettséget deklarálná, ugyanakkor a cég elmúlt években mutatott Xeon-orientált, a nagyobb értékű ügyletek felé értékesítése arra utal, nem fog új opteronos gépeket bemutatni a közeljövőben. Miközben a Nagy Kék százmillió dollárokat költött eX5 skálázódó rendszereinek kifejlesztésére az Intel Nehalem-EX chiphez, és azokat már piacra is dobta, mélyen hallgat a már hónapok óta elérhető új Opteronnal kapcsolatban.

Az öt legnagyobb szervergyártó tartja kezében az eladott szerverek nagyjából 75 százalékát, így egy-egy gyártó a piac jelentős szeletét jelenti. A Fujitsu az első negyedévben a piac 3,7 százalékát szerezte meg volumenre a világpiacon, a 12,7 százalékos IBM mögött. A HP és a Dell együtt az eladott gépek 55 százalékát produkálják, további mintegy 25 százalékot a kisebb szerverszállítók értékesítenek, így az AMD egyelőre tartja pozícióit a piac nagyobb részét elérő vállalatoknál. A Fujitsu lépése sokkal inkább lélektani jelentőségű, közvetlenül nem lesz kihatással az AMD forgalmára, azonban az Oracle lépésével együtt nem kecsegtet sok jóval az AMD szerverpiaci versenyképességével kapcsolatban, és arra utal, hogy az Intel fölénye stabilizálódhat – ez az aspektus mind az Oracle, mind a Fujitsu indoklásában megjelent.

Forrás: hwsw.hu

Kb. másféléves, használt de tökéletes állapotú duplaprocesszoros Intel torony szerverek eladók kiemelkedően erős konfigurációban. Akár nagyforgalmú webszerverenek, akár egy komoly virtualizált környezetnek is tökéletesen megfelel. A megbízhatóságon nem eshet csorba: mindkét WD 500GB-os RE3 szerver merevlemez vadonatúj, még beépítetlen, az eredeti csomagolásban.

Paraméterei:

• Ház: Intel® SC5299DP (Pilot Point 4 DP) álló kivitel, 550W fix tápegység
• Alaplap: Intel® S5000VSASATAR 8DIMM
• Alaplap tulajdonságai: Chipset: Intel 5000V; Bővítőhelyek: 2x PCIExpress x4 (x8 csatlakozó); 1× PCI-X 64bit/133MHz; 1× PCI-X 64bit/100MHz; 1× PCI 32bit/33MHz; Memória: 8 DIMM slot, max. 16GB GB registered ECC DDR2 533/667 FBDIMM Csak párosával rakható bele memória! ATA: 1× ATA-100 connector; 6× SATA 3G connector, RAID 0,1,10 (opcionális szoftver kulccsal RAID 5 is!)
• Processzor: 2 db. Intel 5430A Quad-Core Xeon, 2,66GHz/12MB cache/1333 MHz FSB
• Memória: 8GB RAM Kingston 4x 2048MB 667MHz DDR2 ECC Fully Buffered CL5 DIMM Dual Rank, x8
• Optikai meghajtó: LG DVD ROM 40x, Secure Drive
• Merevlemez: 2 db. Western Digital RaidEdition3 500GB SATA2, 16MB cache, vadonatúj!
• Videó vezérlő: alaplapi ATI ES1000 SVGA, 16 MB
• Hálózati kártya: Dual Gb Ethernet (2× 10/100/1000 Mbps)

Meggondolandó, hogy kb. ugyanennyi pénzért egy vadonatúj de belépő szintű “gyengécske” szerver vásárolható, amely komolyabb feladatokra mint pl. kiemelkedően nagy látogatószámú webszerver, vagy adatbázis szerver nem igazán alkalmas. Összevetve ezzel a konfiggal, amin akár egy virtualizált környezetben 4-6 virtuális gép minden megerőltetés nélkül elroboghat.

A WD RaidEdition3 diszkek vadonatújak eredeti csomagolásban, a szerver átadásánál csomagoljuk ki és tesszük be őket a szerverbe. Így tehát az egyedüli “öregedő” hardver elemek pont nem használt állapotúak. Természetesen így a szerver megbízhatósága sem megkérdőjelezhető.

Szerk.:
A szerverek elkeltek, köszönjük az érdeklődéseket!

A Google is csatlakozott azon cégek sorához, amelyek szerint teljesen felesleges az adatközpontokat alacsony hőmérsékletre lehűteni. Néhány fok eltérésen rengeteg energiát és pénzt lehet megtakarítani az üzemeltetés során.

Csavarjuk fel a termosztátot

Az adatközpontok üzemeltetésével kapcsolatos egyik alapvető elvárás, hogy a berendezések számára 20 fok körül mozgó, alacsony páratartalmú és porszegény levegőt álljon rendelkezésre, mivel így maximalizálható azok élettartama. Ez a gondolkodás olyannyira beépült a gondolkodásba, hogy a gyakorlatban csak kevesek kérdőjelezik meg az évtizedekkel ezelőtti állapotokat tükröző eljárás létjogosultságát, ami egy olyan korszakban alakult ki, mikor az informatikai eszközök elterjedtsége alacsony, áruk pedig csillagászati volt, az energiát pedig olcsón mérték.

Az elektronikai berendezések természetesen továbbra előnyben részesítik az alacsony üzemi hőmérsékletet, ugyanakkor a feltételek megváltoztak. Az informatika tömegessé és sztenderdizálttá vált, az árak a felsőbb kategóriás gépek esetében is hatalmasat zuhantak az elmúlt években, miközben az energiaellátás költségei folyamatosan emelkednek. Emiatt többen jutottak már arra a következtetésre, hogy az IT-eszközöknek valójában gazdaságtalan ideális környezetet biztosítani, mert még az esetleges enyhén magasabb meghibásodással járó hátrányokat is bőségesen ellensúlyozzák a megtakarítások.

Ezúttal a Google, a világ talán legnagyobb szerverparkját üzemeltető vállalata helyezkedett nyilvánosan is arra az álláspontra, hogy az adatközpontok hőmérsékletét meg kell emelni. A San Franciscóban megrendezett GreeNet konferencián a Google részéről William E. Weihl beszélt arról, az adatközpontok energiafogyasztását a legegyszerűbben úgy lehet csökkenteni, hogy nem hűtjük azokat feleslegesen. Weihl úgy szemléltette a különbséget, hogy egyes cégek adatközpontjaiban kabátban dolgoznak az alkalmazottak, míg a Google esetében rövidnadrágban és pólóban szervizelnek.

A mérnök, aki korábban a világ legnagyobb globális webes terheléselosztó szolgáltatását üzemeltető Akamainál dolgozott, közölte hogy a Google tipikusan 80 fahreinheites, vagyis 26-27 fokos hőmérsékletet tart fenn az adatközpontjaiban, szemben a sztenderdként elfogadott 20-22 fokkal. Sőt, Weihl azt is javasolja, hogy ha a berendezések magasabb üzemi környezeti hőmérsékletet is megengednek, akkor ennél többet is megengedhetünk, akár 30 Celsius fokot is – a szervereket tipikusan 35 fokos környezeti hőmérsékletre minősítik.

Kapcsoljuk le a légkondit

Ehhez kapcsolódóan Weihl azt is javasolja, hogy az idő nagy részében mellőzhető a léghűtők üzemeltetése, és helyette a külső levegő keringetésével lehet szinten tartani a hőmérsékletet. A hatékonyság fokozása érdekében a lehető legjobban el kell szeparálni egymástól a hideg és meleg folyosókat, nehogy keveredjenek. A legegyszerűbben bevezethető megoldás a hideg folyosókat egy-egy önmagát megtartó tetővel lefedni, amely a két szekrénysorra támaszkodik, a sorok végeit pedig ajtókkal vagy nehéz műanyag szalagfüggönyökkel lezárni. Ilyen megoldásokkal évek óta kísérleteznek az IT-szállítók és partnereik, ahol a nagy teljesítménysűrűségű, például blade szerverekkel megpakolt szekrények esetében pedig az extra hűtési igényt precíziósan, helyben telepített hűtőegységekkel, vagy a rackbe integrált vízhűtéses ajtókkal oldják meg.

A Google ezeket a technikákat a gyakorlatban is alkalmazza az erőteljes virtualizáció mellett, így adatközpontjai a világon leghatékonyabbak közé számítanak. A cég dolgát valószínűleg az is segíti, hogy teljesen virtualizált IT-infrastruktúrával rendelkezik, így a terhelés elosztásakor figyelembe tudja venni akár az egyes szerverek üzemi hőmérsékletét is, így a magasabb terheltségű és hőmérsékletű rackekből a kevésbé terheltek és hűvösebbekbe mozgatja át a feladatok egy részét.

Az Egyesült Államokban kidolgozott, de immár Európában és Japánban is elfogadott Power Usage Effectiveness, azaz PUE alapján a Google egyes adatközpontjaiban az IT-berendezések a teljes adatközponti fogyasztás több mint 80 százalékát, egyes esetekben pedig akár 90 százalékát képezik, vagyis a fizikai adatközponti infrastruktúra alig 10-20 százaléknyi extra energiával szolgál ki egy egységnyi fogyasztású informatikai rendszert. Felmérések szerint tavaly az iparági átlag 2,2 körül mozgott, vagyis a legtöbb helyen a fogyasztás több mint felét a támogató adatközponti infrastruktúra adja, leginkább a légkondicionálás és a légáram továbbítása.

Légkondi sem kell

Az Intel egy korábbi kutatásában odáig merészkedett, hogy közölte, még csak kondicionálni sem kell a külső levegőt a légcserés üzemben, mivel alig növekszik meg a meghibásodások száma attól, hogy ingadozik a páratartalom vagy hogy poros a levegő – küszöbértékeket kell beállítani, amelyek túllépése esetén beavatkozik a légkondicionáló rendszer. A vállalat két évvel ezelőtt végzett egy kísérletet, amelyben egy sivatagos területen üzemeltetett kisebb, több száz blade szervert működtető adatközpontot két részre osztott, 8-8 szekrénnyel. A referenciacsoport a hagyományos módon üzemelt tovább, míg a kísérleti csoportnál külső, kondicionálatlan légcserét vezetett be az Intel, és a hűtés csak akkor kapcsolt be, ha 32 fokosnál melegebb volt a külső levegő.

A 10 hónapon át folyó teszt során az idő 91 százalékában nem volt szükség hűtésre, a magasabb hőmérséklet, a por és változó páratartalom ellenére pedig 0,6 ponttal, 4,4 százalékra emelkedett csak a szervizesetek száma, miközben drasztikusan csökkent az energiaköltség. Pedig a gépek éles üzemben voltak, és folyamatosan chiptervezési feladatokat futtattak, ami átlagosan 90 százalékos terhelést jelentett, valamint a gépekhez szívott levegő jellemzői is sokszor kívül estek a megengedett határértékeken, így a hőmérséklet egyes esetekben meghaladta a 33 fokot is, miközben a páratartalom elérte a 90 százalékot, mielőtt a légkondicionáló be tudott avatkozni. Keringetéssel a hűtési fogyasztás közel 75 százalékkal volt csökkenthető, vagyis a teljes időszakban harmadára csökkent a hűtési rendszer által felvett fogyasztás, és így ennek a költsége is.
Forrás: hwsw.hu

Ezekben a hetekben jelentek meg a piacon a Westmere-EP chipre épülő 56xx kódjelű Intel Xeon processzorok, amelyek illeszkednek a jelenlegi Nehalem-EP szerverplatformba, így a szerverszállítóknak is illik azonnal frissíteni x86-os kínálatukat. Az Intel szervereket építő és forgalmazó Real.Com–94 aki a napokban nyerte el az Intel legmagasabb támogatási fokozatát, az Intel Premier Partneri státuszt ebben élenjár, a teljes szerverportfóliójuk alkalmas az új, négy- és hatmagos CPU-k integrálásrára, illetve a honlapon a konfigurálást segítő szerverkonfigurátorok már opcióként ajánlják a 12 MB L3 gyorsítótárral rendelkező új Xeonokat is.

Szervervirtualizációs célokra mindenképpen meggondolandó alkalmazásuk, mert az X5650-től felfelé a hatmagos kiépítésnek és a Hyper-Threadingnek köszönhetően, dupla processzoros kiépítésnél összesen 24 mag áll a virtualizációs platform rendelkezésére, így egészen bőkezűen rendelhetők processzormagok az egyes virtuális gépekhez. Mivel a szerver.hu-n választható szerverek kivétel nélkül kétutas Nehalem torony- és rackszerverek, így kiemelkedő teljesítményigény esetén minden konfigurálható szerverbe választható 5600-as Xeon. A szervervirtualizáció másik sarkalatos igénye, az átlagosnál nagyobb memória sem okoz gondot: 48 GB RAM-ig egészen versenyképes áron bővíthetők az Intel szerverek, de extrém igény esetén akár 96 GB-ig is növelhető a memória. Fontos megemlíteni, hogy a brand szerverekkel ellentétben a hardverbővítés nem kerül horrorisztikus összegekbe Intel szerverek esetében.

A teljesítmény melletti legfontosabb elvárás a biztonság és a megbízhatóság. A szerver.hu által épített szerverek a minőség zálogaként kizárólag Kingston DDR3-as ECC (registered) memóriamodulokat, Seagate vagy Western Digital Raid Edition SATA vagy SAS szervermerevlemezeket, hardveres Intel RAID vezérlőket és egyéb Intel szerverkártyákat (például hálózati vagy remote menedzsment) alkalmaznak. Ennek köszönhető a garanciális jellegű problémák meglepően alacsony száma és az emiatt vállalt 3 év helyszíni garancia az összes szerverre. A Real.Com–94 Intel Associate Partner 2006 óta, és hivatalosan elismert Intel Server Integratorként kiemelt Intel-támogatást élvez, gondoljunk csak az AWR (Advanced Warranty Replacement) programban a közvetlenül az Inteltől DHL-lel érkező szerveralkatrész-pótlásra.

A tapasztalatok szerint sok esetben rettentően sürgős egy-egy újabb szerver csatasorba állítása, vagy egy tönkrement darab pótlása. Ez kizárólag akkor lehetséges, ha a legfontosabb alkatrészek a forgalmazónál raktárkészleten vannak, illetve szuperrövid a válaszidő az ajánlatkérések és megrendelések esetén. A másik kulcskérdés a valós vevői igény, a konfiguráció kérdése. Ma már alapkövetelmény a szerverek testre szabhatósága. Mindezek egységet alkotnak a szerver.hu-n: a látogató által a weblapon testre szabott kiszolgálókonfiguráció az esetek többségében akár 1–3 munkanapon belül rendelkezésre áll – minden esetben BIOS- és BMC-frissített és tesztelt állapotban, installálásra készen.

Az EMC és az Intel bejelentette, hogy közös fejlesztéssel igyekeznek javítani az EMC Atmos Cloud tároló rendszer energia-hatékonyságán, mely fejlesztések 2010 második felében már elérhetők lesznek.

Természetesen az Intel maga is folytat új szerverfejlesztéseket. A legújabbak a „mikro szerverek”, amelyek nem lesznek nagyobbak, mint egy normál PC-s videokártya, de egy szerver tudását rejtik magukban. Ezek a „mikro szerverek” memóriával és Nehalem processzorral rengeteg számítási teljesítményt tömörítenek kis helyen.

Az EMC Atmos egy olyan hardver és szoftver platform, amelyet széles körben használtak és terjesztettek a különböző adattároló központokon keresztül. 2009 elején az EMC bejelentette az Atmos cloud verzióját és ezzel együtt az első vásárlót is, amely az AT & T Synaptic annyit-fizess-amennyit-használsz hoszting szolgáltatása.

A legnagyobb lépés a továbbfejlesztett energiagazdálkodás lesz, mégpedig a Nehalem generációs Xeon szerverekkel történő energia-hatékony együttműködésben. Egyéb intelligens energiagazdálkodási megoldás a diszkek kikapcsolása, mikor azok használaton kívül vannak. Az átfogó stratégia lényege, hogy csökkentse a petabájt méretű adattároló rendszerek üzemeltetési költségeit.

Ez is egy szoftveres megoldás lesz. Az Intel Node Manager eszköz együttműködve a Nehalem chippekkel, csökkenti az energiafogyasztást a tétlen periódusok alatt. A Data Center Manager szoftver ezen felül felügyeli a teljes szerverpark által elszívott energiát.

A frissített Atmos szerverek megjelenése valamikor 2010 folyamán várhatók.

Kisebb léptékű fejlesztések
Az Intel 2009 októberében az Intel Fejlesztői Fórumon bemutatta a „mikro-szerverek” prototípusát.
Az Intel referenciaként készítette ezt a prototípust, hogy a szervergyártók lássák, hogy milyen terméket tudnak gyártani az Intel chipekkel. Jason Waxman az Intel egyik vezetője hangsúlyozta, hogy nem kívánnak versenyezni a nagy szerver szállítókkal és ez csak egy prototípus volt és az is marad.

A rendszer egy 5U magas rack szerver, amely 16 db GPU kártya méretű szerver kártyát tartalmaz. Mindegyik kártya egy Xeon L3426-os processzorral van szerelve, amelyeknek a fogyasztása 45 watt. Azt tervezik, hogy a 2010-es fejlesztések során ezeket lecserélik 30 watt fogyasztásúakra. Az Intel tervei szerint közzétenné a „mikro szerver” nyílt specifikációját és reméli, hogy azt az SSI (Server System Infrastructure) szervezeten keresztül teheti meg 2010 során.

Az Intel bejelentette a Cloud Builder Programot is, amelyben együtt fog dolgozni nyolc szoftver fejlesztő partnerrel – Citrix Systems, VMware, Parallels, Microsoft, Red Hat, Canonical, Univa UD és a Xen konzorcium – hogy teszteljék különböző virtualizációs szoftverek terhelését az adatközpontokon keresztül.
A program részeként ezek a nagy szoftver fejlesztők tesztelik a saját szoftvereiket a szervereken, azzal a nem titkolt céllal, hogy megtalálják a megfelelő konfigurációkat, amelyeket azután az ügyfelek saját adatközpontjaikban alkalmazni tudnak.

Forrás: serverwatch.com

Még ebben a negyedévben megérkeznek a következő generációs Xeonok, erősítette meg az Intel. A vállalat vezérének szavai alapján elsőként a 32 nanométeres generáció, de megjelenhet a Nehalem-EX is. Paul Otellini, az Intel elnök-vezérigazgatója a cég negyedik negyedéves pénzügyi eredményeivel kapcsolatos konferenciahíváson mondta el, hogy az első negyedév során a cég frissíti szervertermékeit. “A következő három hónapra tekintve azt tervezzük, hogy a teljes szerver termékvonalunkat megújítjuk az új, 32 nanométeres Xeonokkal az egy-, két- és többutas szegmensekben”.

Az egy- és kétutas szerverek számára egy márciusi premier ésszerűnek tűnik, ugyanis ez összhangban állna a 45 nanométeres Nehalem-EP chipek tavalyi megjelenésével, amelyek március legvégén debütáltak. A 32 nanométeres Xeonok lényegében a Nehalem mikroarchitektúrát implementálják minimális továbbfejlesztéssel, Westmere kódnévvel. A mikroarchitektúra a napokban került piacra asztali és mobil PC-k számára.

A Westmere-EP chipek legnagyobb előrelépése, hogy hat processzormagot integrálnak, valamint a fejlettebb gyártástechnológiának köszönhetően adott fogyasztási keretből jelentősen nagyobb teljesítményt tudnak leadni. A mikroarchitekturális fejlesztések közül lényegében kizárólag az AES titkosítási utasítások hardveres támogatás említésre méltó, amelynek köszönhetően a Westmere-EP szerverek például a korábbinál drasztikusan gyorsabban tudnak SSL-kapcsolatokat létesíteni, valamint több egyidejű kapcsolat fenntartására képesek, mint elődeik. További előnye lehet a valósidejű adattitkosítás lehetősége is. Tekintsen meg egy Intel összefoglalót a Nehalem-EX architekturáról (pdf).

Otellini szavai némileg zavarosak, ugyanis, a terméktervek szerint egyelőre legalábbis, az Intel nem fog bemutatni 32 nanométeres Xeonokat négy- vagy többutas szerverek számára. Ebbe a szegmensbe ugyanis a cég Nehalem-EX chipje, avagy a Beckton érkezik. Az, hogy Otellini a szerverportfólió frissítésével kapcsolatban a Nehalem-EX chipet is említi, arra utal, hogy ezt is bejelentheti az első negyedévben, de legalábbis közel annak végéhez.

“Említésre méltó, hogy a Nehalem-EX, a multiprocesszoros verzió, a Xeon márka történetének legnagyobb teljesítménybeli előrelépését képviseli” – fogalmazott Otellini. Ez arra utal, hogy a vezető csak összemosta a 32 nanométeres Xeonokat a Becktonnal, és utóbbi is a következő három hónap során jelenik meg.

A skálázódó rendszerekbe szánt Nehalem-EX 45 nanométeren nem kevesebb mint 8 processzormagot integrál, ami foglalatonként 16 szálat jelent, és bevezeti az integrált memóriavezérlőt és a pont-pont összeköttetésekre épülő rendszerarchitektúrát az MP szegmens számára is. A chip a jelenleg hatmagos Xeon 7400-as (Dunnington), buszrendszerre épülő sorozatot váltja, amely kórosan sávszélességhiányos, különösen I/O-intenzív feladatok számára. A Nehalem-EX bődületes teljesítményt ígér, és az Intel szerint a chipre épülő rendszerek, amelyek könnyedén skálázódnak 8 foglalatig és 64 magig, de akár 16, 32 vagy speciális koherenciatámogatással akár még tovább is, erős nyomás alá fogják helyezni a RISC/UNIX-rendszereket.

Forrás: hwsw.hu

Vállalatának SharePointra van szüksége, de ódzkodik a nagy beruházási költségektől?
Igényei túlmutatnak a piacon elérhető SharePoint hoszting csomagokon?

Egy önálló SharePoint szerver csatasorba állításának számos költség vonzata van (hardware, software és licensz díjak, rendszerkarbantartás), így a vállalatok egy része, a költséges beruházások helyett inkább elveti a SharePoint bevezetését. Elveti, annak ellenére, hogy az Office alkalmazásokkal (Outlook, Word, Excel) együttműködő SharePoint számos funkciójával (dokumentumtárak, listák, vitafórum, felmérések, wiki) segíti a csoportmunkát, és ezzel növeli a vállalat hatékonyságát.

A SharePoint Kft. dedikált szerver szolgáltatásával most kihasználhatja egy önálló SharePoint szerver bevezetésével járó előnyöket a beruházási költségek nélkül. Ebben az esetben, a megosztott SharePoint szolgáltatásokkal szemben, a teljes szerver csak az Ön vállalatának szolgálatában áll, így nem kell osztoznia a szerver erőforrásain, illetve sávszélességén. A dedikált szolgáltatás választása esetén a létező legnagyobb biztonságban tudhatja adatait, amelyek tárolására igény szerinti tárterület áll a Vállalat rendelkezésére.

Azért, hogy a szolgáltatás ára a legkedvezőbb legyen az Ön vállalata részére a dedikált szolgáltatás virtuális szerveren is elérhetõ. A virtuális szerver önálló hálókártyával, illetve IP címmel rendelkezik, így teljes értékű szerverként üzemel, azzal a különbséggel, hogy a szerver hoszting alacsonyabb költségei a szolgáltatás árának csökkenését eredményezik.

A dedikált szerver szolgáltatás SharePoint Portal Server 2003 (SPS 2003) és Windows SharePoint Services 3.0 (WSS) környezettel egyaránt elérhető. A szolgáltatás ára még közepes felhasználó számnál (~80 user) is rendkívül kedvező. A licenc díjhoz kötött SharePoint Portál Szerver 2003 mindössze havi 39.900,- Ft-ért, míg a SharePoint 2007-es technológián alapuló Windows SharePoint Services környezet már havi 29.900 Ft-ért rendelkezésre áll, a megrendeléstõl számított néhány munkanapon belül.

A SharePoint Kft. a dedikált szerver adminisztrációjához, kérésre, teljes hozzáférést (FTP, Remote Desktop) biztosít a megrendelőnek, így egyedi SharePoint testreszabások is elvégezhetők a dedikált SharePoint szerveren. Természetesen amennyiben a megrendelő nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, a teljes adminisztrációt a SharePoint Kft. végzi, amelynek költségét a szolgáltatás díja tartalmazza.

Bővebb információért látogassa meg weblapunkat (www.SharePoint.hu) és lépjen kapcsolatba munkatársunkkal.

(A cikk a sharepoint.hu megbízásából készült.)