A szerver.hu egy új koncepciót mutat be: a standard szerver konfiguráció minden további nélkül elfér a legkisebb SilverStone mini-ITX szerverházban. Egy Intel E3-1200-as Xeon processzor és 4-8GB Kingston Unbuffered ECC memória Intel S1200KP szerver alaplapra szerelve, majd párosítva 2 darab OCZ vagy Intel SSD-vel tulajdonképpen már nem is átlagos, hanem biztosan átlag feletti teljesítményt nyújt. Mindez rendkívül alacsony fogyasztással és elképesztően csendes üzemmel párosul. A konfiguráció nem hasonlítható össze a jelenleg piacon lévő Atom processzoros microszerverekkel, azok általában csak NAS-, backup- és fájlszerver célra használatosak, esetleg memória bővítés után egy alap Home Server installálható rájuk, de semmiképpen sem egy teljes kiépítésű Windows Server 2008 Std. R2 vagy Enterprise mondjuk 25 felhasználó részére.

Az Intel S1200KP (Kenosha Pass) mini-ITX-es alaplap az első, amely Intel C206-os chipset köré épült. Két-két darab SATA-II (3Gbps) és SATA-III (6Gbps) porttal rendelkezik, ez utóbbi a ma kapható leggyorsabb SSD-ket is kiszolgálja, akár Intel ESRT (Intel® Embedded Storage RAID Technology) által támogatott RAID1 tömbben is. A C206-os chipset egyik legfőbb érdekessége, hogy támogatja az Intel E3-1225, 1235, 1245 és 1275 Xeon munkaállomás processzorokba beépített Intel® HD Graphics P3000 video vezérlőt is. Mindazonáltal rendelkezésre áll egy PCI Express x16 Gen 2.0 csatlakozó is, amennyiben egy felsőkategóriás videokártyára van szükség. Az alaplap 2 darab DIMM memória foglalattal rendelkezik, melyre jelenleg maximum 8GB RAM installálható, de várhatóan hamarosan megjelennek a 8GB-os UDIMM memóriamodulok is. Ezzel 16GB-ra növelhető a memória, amely már egy komolyabb virtualizációt is vígan kiszolgál. Az alaplap két darab gigabites hálózati porttal is rendelkezik, ami alapkövetelmény manapság a mai szerver alaplapok esetében.

Megbízható szerverházat kellett választani a konfigurációhoz, amelyet az Intel letesztelt és validált az S1200KP alaplappal. A választás a Silverstone SUGO SST-SG05B Mini-ITX-es házra esett, amely 300W-os 80 Plus Silver hatásfokú tápegységgel rendelkezik és tökéletesen megfelel erre a célra. Akár egy-egy darab 2.5″-os és 3.5″-os meghajtó építhető be a DVD írón kívül, akár természetesen két darab 2.5″-os SSD is. Ez utóbbira esett a választás a szerver.hu-n a standard konfiguráció esetében.

Az Intel Xeon Microszerver standard konfiguráció Intel E3-1220 processzorral, 4 GB RAM-mal, DVD íróval és 2 darab OCZ Vertex 2 120GB-os SSD-vel nettó 256.700 forintért megvásárolható a www.szerver.hu portálon.

Intel Bobcat Peak szerver

Ez a kibővített termékkínálat sokszínű felállást kínál a kiszolgáló alaplapok és szerverek rendszerében, kielégítő megoldásokkal szolgál szinte minden vásárlói igény kielégítésére. A kis- és középvállalkozások számára lehetővé teszi az expanziót a legösszetettebb, számításigényes feladatok irányába. Ezek az új termékek lehetővé teszik a fogyasztói kereslet egyre differenciáltabb kiszolgálását.

Itt egy áttekintés az új E5-2600 Xeon duplaprocesszoros hardverekről kódnevekkel együtt 2012-re:

• Jefferson Pass: A félszélességű, nagy teljesítményű alaplap HPC és nagy sűrűségű környezetekhez.
• Washington Pass: A sűrűség- és teljesítmény optimalizált, szintén félszélességű alaplap hatalmas memória igényekre.
• Copper Pass: A teljes szélességű prémium Intel S2600CO lap maximális I/0 igényekre és top bővíthetőségre.
• Canoe Pass: Mainstream teljes szélességű szerver alaplap széleskörű számítástechnikai feladatokra: Intel S2600CP.
• Iron Pass: Az Intel S2600IP4 teljes szélességű high-end lap célja, hogy támogassa a maximális I/O igényeket dupla E5-2600 processzoros 2U rack, vagy torony szerver környezetben.
• Grizzly Pass: (24, vagy 16DIMM verzió) A prémium rack szerver alaplap támogatja a masszív I/O-t kiemelkedő memória kapacitás mellett.
• Intel Server System H2000 Család: Rugalmas, nagy sűrűségű szerver nagy teljesítményű számítástechnikai feladatokhoz.
• Crown Pass: Az Intel S2600CR egy szakértő munkaállomás-lap amely támogatja a jövő leggyorsabb CPU és I/O technológiáit.
• Bobcat Peak: Modulárisan bővíthető nagy sűrűségű rack szerverház nagy teljesítményű számítástechnikai feladatokra.
• Union Peak: Új megjelenésű torony szerverház egy jól konfigurálható 4U form factor formátumban.
• Bighorn Peak: A rugalmasan konfigurálható, nagy sűrűségű rack ház a vállalati rendszerekhez.

Union Peak torony szerver

A közelmúlban az OCZ hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy több legyen, mint egyszerű komponens integrátor. Az Indilinx felvásárlásával komoly versenyelőnybe került a többi kisebb SSD gyártóhoz képest és kezdi megközelíteni az Intelt vagy a Samsungot, akik képesek saját maguk megtervezni teljes egészében a termékeiket. Az OCZ RevoDrive 3 X2 már ehhez a vonalhoz tartozik.

Az előző RevoDrive-okhoz hasonlóan a harmadik széria is két SSD vezérlőt (és a hozzájuk tartozó NAND memória chipeket) helyez egyetlen NYÁK-ra. Az X2 utótag viszont két külön NYÁK használatára utal ezen a kártyán. Ezen túl a korábbi RevoDrive-októl eltérően az X2 sorozat nem a nehézkes SATA -> PCI-X -> PCI-Express láncot használja, hanem ezen a kártyán helyet kapott egy valódi RAID vezérlő chip, amely közvetlenül a négyszeres PCI-Express 2.0 csatolóhoz köti a 4 darab, egyenként 6Gb/s-os SAS portot. Ez a megoldás összességében 2GB/s-os sávszélességet jelent az alaplap felé, feltéve hogy van az alaplapon egy ilyen szabad PCIe x4 2.0 szlot. Természetesen a RevoDrive 3 X2 működik x8, vagy x16 sebességű csatlakozón is.

Ahogy az elvárható, a RevoDrive 3 a legújabb SandForce SF-2281 vezérlőket használja. A meghajtó elérhető két-és négymagos SF-2281 konfigurációkban, a kapacitása 120GB-tól egészen a 960GB-ig terjed. A 480GB-os RevoDrive 3 X2 ára 440e forint, a 960GB-os verzió pedig 826e forintba kerül az OCZ webshopban.

Az OCZ nem szivesen fedi fel a SAS kontroller gyártóját, sőt odáig merészkedett, hogy a chipre szitázta saját logóját és cikkszámát. Az OCZ erőfeszítései érthetők, hiszen az állítja, hogy a SAS vezérlő firmware-t saját maga fejlesztette tovább a RevoDrive 3 sorozat speciális igényeinek megfelelően. Egy pillantást vetve a vezérlő driverének INF fájlra sem derül ki közvetlenül a gyártó, csak kis nyomozás után azonosítható be a Marvell, mint a Serial Attached SCSI (SAS) kontroller fejlesztője. Az OCZ ezt a chipet SuperScale Storage vezérlőnek nevezte el.

Az OCZ kulcsfontosságú limitációkat szüntet meg a RevoDrive 3 sorozattal az előző RevoDrive szériákhoz képest: a TRIM lehetőségét és a SMART adatok fogadását a belső meghajtóktól. Az előbbi a teljesítményt segít hosszú távon is magasan szinten tartani, az utóbbi pedig a meghajtó megbízhatósági állapotáról nyújt információkat a felhasználó számára. A RevoDrive 3 központi vezérlőjének teljes újratervezése kellett ahhoz, hogy ezek a parancsok elérhetővé váljanak egy PCI-Express csatolójú kártyán. Az OCZ Virtualizált Controller Architektúrának, VCA 2.0-nak nevezte el ezt a funkciót. Ám a fő probléma a RevoDrive 3 esetében, hogy bár a meghajtó támogatja a TRIM-et , a Windows 7 nem adja át a parancsokat a meghajtónak. Úgy tűnik, ez jelenleg az összes SCSI/SAS vezérlő korlátozását jelenti és ez az, amit csak a Microsoft tud korrigálni. Az OCZ úgy véli, hogy csak a következő verziójú Windows Szerverben fogják orvosolni ezt a problémát.

A RevoDrive 3-as vezérlője szabványos SAS RAID-eszköz, ám ellentétben a tipikus RAID-0 tömb vezérléstől, az adatok nincsennek sztrippelve minden vezérlő felé a kártyán. Ehelyett az OCZ azt állítja, hogy a driver felhalmozza az IO sorokat továbbítja az egyes IO lekéréseket az épp rendelkezésre álló SSD vezérlők felé. A software/firmware kombó viszont gondoskodik az SSD vezérlők egyenletes terhelés-elosztásáról.

A RevoDrive 3 WHQL driver támogatással rendelkezik mind a 32 bites, mind a 64 bites Windows 7-re, illetve Windows Server 2003-ra és 2008-ra is. A WHQL certifikáció mindenképpen szükséges volt ahhoz, hogy a különböző Windows rendszerek bootolható meghajtóként kezeljék a RevoDrive 3-at.

Az OCZ SandForce Toolbox segítségével a RevoDrive 2-vel ellentétben a RevoDrive 3 esetében már biztosan működik a teljes törlés (secure erase) funkció. Sajnos a valós idejű TRIM támogatás viszont az ablakon kidobott funkció amíg a Windows nem korrigálja azt a következő kiadásokban.

Azt hiszem van egy nagyon konkrét vásárlói réteg, akiket nagyon érdekelhet a RevoDrive 3. Azok a felhasználók, akiknek tényleg szüksége van előzőleg elképzelhetetlenül nagy IO teljesítményre, de nincs lehetőségük, forrásuk lényegesen drágább megoldásokat vásárolni, biztosan elégedettek lesznek a RevoDrive-val. Az OCZ szerint a RevoDrive 3 nem szerver célú megoldás, ám a megbízhatósági adatok alapján (MTBF értéke 2 millió óra, amely magasabb, mint akár az enterprise szintű merevlemezeké) akár szerverekben is megállja a helyét – nem mission critical kiszolgálókról van szó – ebben az esetben hietetlen árenyőnnyel bír más enterprise PCI-Express kártyákkal szemben.

A RevoDrive 3 X2 teljesítménye meggyőző, hasonló teljesítményt nyújt, mint mondjuk 4 darab OCZ Vertex 3 SSD RAID0 tömbben egy 6Gb/s-os SATA/SAS RAID kártyára kötve. Azért lenne szükség a RAID vezérlőre, mert a jelenlegi Intel alaplapok (és chipsetek) csak két 6Gb/s-os SATA porttal rendelkeznek. Így tehát mindenképpen szükség lenne a 4 portos SATA/SAS RAID kontrollerre plusz a 4 db. SSD-re egy hasonló, de „csináld magad” konfigurációban. Nyílvánvalóan ugyanazt a teljesítményt jóval alacsonyabb áron éri el a RevoDrive 3 a megbízhatóság drasztikus emelkedése mellett.

A felhasználók többségének a RevoDrive 3 X2 egyszerűen túlzás. Egyszerüen kimutatható, hogy az átlagos felhasználás melletti teljes terhelés is a legtöbb esetben messze a hardver korlátai alatt marad. Ennek ellenére ha valaki meg tudja úgy terhelni, vígan elbír a kártya 1.5GB/s adatforgalmat és a random IOPS száma is több mint 180.000 (~ 756MB/s) ami valóban brutális IO teljesítmény.

Anandtech cikke nyomán

A január óta szállított VNX és a legújabb generációs Symmetrix VMAX tárolók majdnem kétharmada tartalmaz már SSD-t az EMC értékesítési adatai szerint és 2012 végére minden eladott EMC tárolóban lesz flash – ígéri a cég. 2011 második felétől már árlistából megvásárolhatók lesznek olyan VMAX és VNX konfigurációk is, amelyek kizárólag SSD-ket tartalmaznak, a vállalat szerint nagy I/O teljesítményt igénylő ügyfelek közül jelenleg is többen használnak ilyeneket, de ezek még egyedi megrendelésre konfigurált darabok.

Annak érdekében, hogy a jövőben még elérhetőbb áron kerülhessenek piacra a vállalati SSD-k, az EMC megkezdte MLC (multi-level cell) szervezésű flash memóriachipek használatát egyes termékeiben. A vállalati SSD-k kezdetben kizárólag SLC chipekből épültek fel, mivel ezek biztosították a legnagyobb teljesítményt és megbízhatóságot, de a vállalat szerint néhány év alatt az MLC technológia annyit fejlődött, hogy már nem csak a lakossági szegmensben vethető be, hanem vállalati megoldásoknál is komolyan lehet venni. Az SLC-knél negyedével-ötödével alacsonyabb teljesítményért cserébe harmadáron lesznek kaphatók.

Project Lightning

Az EMC World nagy újdonsága a Project Lightning, amelynek alapját szerverekbe szánt, PCI Express felületű flashmemória-kártyák jelentik, amelyek eredeti gyártója az Intel. Ez önmagában azonban még nem nagy újdonság, az Oracle (Sun) kínálatában is találunk ilyet, a FlashFire kártyák jelentik a kulcsot az Oracle Exadata V2 hatalmas tranzakciófeldolgozási teljesítményéhez. A Project Lightning szoftveres oldalát és egyben piaci megkülönböztető jegyeit a FAST, vagyis az EMC-féle automatikus tárolórétegezési technológia, illetve az elosztott cache-elés adja – utóbbi esetben az elosztást a szerver és a tároló között kell érteni. A vállalat elgondolása szerint a jövőben a szerverek és a tárolók egyaránt tartalmaznak flash memóriát, amelyek között az adatok akár ide-oda helyezhetők annak függvényében, hogy a futtatott alkalmazás szempontjából mi az optimiális.

A késleltetésre érzékeny feladatok, például tranzakciókezelés esetén az adatok jó, ha a lehető legközelebb vannak feldolgozásuk helyéhez, a processzorhoz, az adatbányászathoz hasonló, nagy adattömeget megmozgató, masszív párhuzamos feldolgozást igénybe vevő, sávszélesség-kritikus alkalmazások esetén pedig a feldolgozási teljesítményt érdemes az adatokhoz közelíteni. Az EMC esetében erre is van lehetőség, a tegnapi demó során látható volt, ahogy egy sávszélesség-korlátos alkalmazást vMotion segítségével a strukturálatlan adatok tárolására szolgáló Isilon rendszert működtető x86 szerverekre mozgattak.

“Az EMC belép a szerver flash piacra” – mondta a vállalat operatív igazgatója, az inteles veterán Pat Gelsinger. “Fogjuk a flasht és betesszük a szerverbe, hogy közvetlenül kapcsol tárolóként vagy gyorsítótárként működjön.” A vállalat vezetői mindazonáltal igyekeztek elhessegetni azokat a feltételezéseket, melyek szerint a belépést fontolgatják a szerverpiacra. “Sok szempontból már jelen vagyunk a szerverek területén, ez nem kérdés. De nem gyártunk szervereket, vannak partnereink, akik ebben nagyon is jók, szóval mi nem megyünk ebbe az irányba” – mondta Joe Tucci, az EMC elnök-vezérigazgatója.

A Project Lightning az ígéret szerint őszre lesz konkrét termék, így egyelőre a pontos konfigurációk és árak sem nyilvánosak.

Forrás: hwsw.hu

Forrás: pcworld.hu

2. Nagy dobozos gépek
Az Oracle Exadata 2, az Oracle Exalogic, az EMC Greenplum és a többi hasonló termék miatt lett 2010 a nagy dobozos gépek éve, és kétség kívül még sok ilyen dobozra számíthatunk.
„Láttuk a csomagban terjesztett megoldások, mint például szerverek, tárolók, hardverek és szoftver visszatérését és elburjánzását, melyek a virtualizációt, az adatbázis megoldásokat és más funkciókat szolgálnak ki.” – mondta Greg Schulz, a StorageIO Group elemzője.

3. Az SSD a memóriákat váltja, nem a lemezeket
2009-ben mindenki arról beszélt, hogy az SSD-k (vagy a flash-ek) kiváltják a lemez alapú tárolókat. Ez még mindig aktuális téma, de egyre többet merül fel a flash memóriahelyettesítő (vagy növelő) szerepe is. Ugyanez a trend látszódik az SSD-knél is. A lemezhez képest a flash sokkal drágább, viszont ha a memória árakhoz hasonlítjuk, akkor olcsónak mondható.
A Violin Memory cég például előállt egy vCACHE nevű termékkel, mely a RAM és a flash memóriák házasításából született. A vCACHE így 15 TB cache kapacitással járul hozzá a teljesítmény növeléséhez. A termék egyesíti a Gear6 cég Network File System (NFS) nevű szoftverét a testreszabható Flash Memory Array technológiával, és ezzel remek kiegészítése lehet szervereknek, vagy hálózati tárolóknak (NAS). Ezzel a megoldással 50-szer nagyobb adatelérési sebességet lehet elérni a lemezes kiépítéssel szemben.
Jeff Janukowitz, az IDC egyik elemzője szerint „nagy hatással lesznek a piacra az olyan flash memória megoldások, mint a vCACHE, melyek lehetővé teszik az IT vezetők számára a nagy teljesítményű SSD tárolók gyors és hatékony integrálását”

4. A VMware folytatja szárnyalását
Az idei VWworld-ön való részvétel nagy meglepetéseket tartogatott. Először is a 2004-es első show 400 vendégéhez képest idén 25.000 résztvevővel találkozhattunk. Az összes nagyobb szerverekkel és tárolókkal foglalkozó gyártó ott volt. A legtöbben sajtókonferenciát is tartottak, melyekben azt boncolgatták, ők mennyire „virtuálisabbak”, mint a versenytársaik. Egyértelmű tehát, hogy a virtualizáció még mindig a szerver piac legkedvencebb eleme; nincs jele annak, hogy népszerűsége csökkenne.
„A VMware egy központi elem a szerver és a tároló gyártóknak” – mondta Shulz.

5. Parancsol esetleg egy Kínai szervert?
Pár évvel ezelőtt Kína meglepte a világot azzal, hogy a Lenovo megvásárolta a ThinkPad-ot az IBM-től, így belépett a mainstream laptop piacra. Nem sokkal ezek után a Lenovo egy pár új szervert is bemutatott.
A legutóbbi hír, hogy Kína szuperszámítógép-nagyhatalom lett. A kínai National Supercomputer Center Tianhe-1A névre hallgató monstruma elorozta a Top500.org legelső helyéért járó koronát a HPC-től. A gép Nvidia grafikus vezérlővel (GPU) és egyéni technológiával összekapcsolt Intel Xeon 5600-as szériájú processzorokkal rendelkezik. Egy másik, szintén kínai rendszer, a Nebulae ugyanezen lista 3. helyét foglalja el.
A kínai híradások szerint rengeteg fejlesztés és innováció van ezen rendszerek mögött, amiket hamarosan felfednek majd a nyugat számára, természetesen a megfelelő üzleti alapokra való helyezés után. A felszín alatt kialakulóban lévő riválisokat is találunk a szerverek, a tárolók és a hálózati megoldások terén. Más szóval Kínának minden esélye megvan arra, hogy alapjaiban rázza fel az IT piacot, ráadásul elég rövid időn belül.

6. Az EMC x86-ra vált
A HP ötnéhány évvel ezelőtt maga mögött hagyta a RISC processzorokat. Most viszont az EMC jön. A cég átállt az x86-os architektúrára – az összes EMC lemezes tárolót Intel processzorral szerelik össze. Míg a Symmetrix DMX és az előző generációs Symmetrix rendszerek PowerPC alapúak voltak, a legfrissebb EMC termékek – mint például a Symmetrix V-Max – már Xeon processzorokkal büszkélkedhetnek.
Az EMC elnöke, Joe Tucci nyilatkozata szerint – „Rendkívüli teljesítményt tudunk kinyerni az x86-ból. A V-Max az eddigi leggyorsabb Symmetrix platform, amit valaha készítettünk.”

7. Cisco, a szerver gyártó
Ha a pletykák igazak, a kínai „vihar” nemsokára nagy károkat fog okozni a Cisco hálózati üzletágában. A most induló kínai vállalkozások kétségtelenül felzabálják a cég piaci részesedéseit a hálózati piacon. Valószínűleg ennek tudható be az is, hogy 2009 végén a Cisco ismét átcsoportosította üzletágait az első blade szerverei megjelenésével. Az újonnan létrehozott Cisco Unified Computing System (UCS) szerény belépést produkált a blade szerverek piacán, viszont hírnevet szerzett magának a felhasználók körében.
„A Cisco célként tűzte ki maga elé, hogy az UCS-el megerősíti elhivatottságát a virtualizáció és a konvergencia felé. Ez elősegítette a 10 Gigabit Ethernetre (10 GbE) való átállást, valamint jelentősen lerövidítette a biztonsági mentésekhez szükséges időtartamot.” – nyilatkozta Jules Thomas, a Pitt Ohio Express nevű szállítmányozási cég IT menedzsere.

8. A HP vezeti a bevételi és az egységszám listát
Az IBM-et továbbra is megelőzve, a HP még mindig a bevételi és a kiszállított termék lista élén áll. Miután sokáig fej-fej mellett haladtak, már 3 egymást követő negyedévben érzékelhető lett a HP dominanciája. A cég 33,4%-os részesedési mutatót realizált 2010 harmadik negyedévében az IDC szerint, ami 22,2%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A növekedés nagy része az x86-os alapokon nyugvó HP ProLiant szerverekből jön, melyek piacának 40%-át a HP birtokolja.
Reuben Miller, az IDC elemzője szerint „az x86-os szerverpiacon belül megnövekedett kereslet tapasztalható a nagyobb teljesítménnyel bíró x86 szerverek iránt. Bár az x86-os piacon most is folyamatos növekedés tapasztalható mind a bevételek, mind az eladott egységszámok terén, a robosztusabb rendszerek iránti kereslet változásai még nagyobb növekedési potenciállal és profittal kecsegtetik a gyártókat.”

9. Az x86 alternatívája
Míg az Intel és az AMD multi-core rendszerei egyre több teret hódítanak, az IBM-nek sem áll szándékában bedobni a törölközőt a Power processzoraival. 2010-ben jelent meg a cég legújabb Power modellje, és a hozzá tartozó Power rendszerek frissítése a legújabb chipekkel.
A POWER7 technológia négyszer annyi processzormag kezelését támogatja, mint az előző rendszerek, valamint a rendszer a legújabb PowerVM virtualizációs szoftvert használja, mely akár 1000 virtuális szerver futtatását is lehetővé teszi egyazon fizikai rendszeren.
Az IBM Power Systems marketing igazgatója, Jeff Howard szerint ez csábítja az ügyfeleket ehhez a platformhoz. Elmondása szerint az IBM Power Systems 2010 második negyedévében 250 sikeres platformcserét szerzett meg, melyből 150 Oracle/Sun rendszerekről, 86 pedig HP rendszerekről való áttérést jelentett. Mindez körülbelül 225 millió dollár bevételt eredményezett. 2010 első 3 negyedévében összesen 750 sikeres cserét tudhat maga mögött a cég, ami több mint a 2009 összes migrációinak száma.

10. Az IBM és a Unix
Az IDC adatai alapján az IBM továbbra is piacvezető a 14 milliárd dolláros Unix piacon. 2010 második negyedévére a cég 42,8%-os piaci részesedéssel bírt, ami 2%-os növekedést jelentett. Arra is rámutatott a felmérés, hogy az IBM az egyetlen olyan nagyobb UNIX forgalmazó, amelynek sikerült piaci részesedését növelnie az elmúlt 5 évben. Ezen periódus alatt a cég 13%-os növekedést ért el, míg a HP és a Sun piaci jelenléte 3-3%-kal csökkent.
Tisztán látható, hogy az IBM stratégiája ezen a területen sokkal jobban működik, mint a versenytársaié.
„Az IBM elkötelezett az AIX, i és Linux platformok mellett a Power rendszerek tekintetében. Ebben az évben a cég bemutatta az i operációs rendszer legújabb verzióját, az i 7.1-et, valamint az IBM UNIX típusú operációs rendszerének, az AIX-nek az új változatát is.” – nyilatkozta Howard.

A legfontosabb jellemzők a kétutas Nehalem-EP platform, amely két darab Intel 5500-as vagy 5600-as, akár hatmagos Xeon processzort fogad. Processzoronként 4 memória DIMM fogalalt áll rendelkezésre, tehát egyprocesszoros kiépítés esetén 32GB, duplaprocesszoros konfiguráció esetén 64GB DDR3-as ECC RAM installálható maximum az alaplapra.

Az 1U magas rack szerver esetében különleges, hogy 4 darab 3.5″-os SATA vagy SAS Hot-Swap keretbe épített merevlemeznek alakítottak ki helyet. 2TB-os enterprise merevlemezek alkalmazásával akár 8TB-ig bővíthető a kapacitás, de mondjuk raid10 hibatűrő köteg alkalmazása mellett is 4TB lehet a hasznos tárhely. Természetesen SSD-k is építhetők a Hot-Swap keretekbe ha extrém I/O teljesítményre van szükség.

Van hely egy fekvő low-profile (félmagas) PCIexpress x8 kártyának is, így igazán könnyű egy hardveres RAID vezérlővel növelni az I/O biztonságot és teljesítményt.

Mind az Intel SR1690, mind az Intel SR1695 választható a www.szerver.hu konfigurátorában, így könnyen megrendelhetők, általában 1-2 héten belül leszállításra kerülnek.

Az elmúlt évtizedben a syslog-ng jó skálázhatóságának és rugalmasságának köszönhetően, a UNIX/LINUX világ legelterjedtebb alternatív rendszernaplózó megoldásává nőtte ki magát. A vállalkozás innovátori szerepét jól mutatja, hogy Scheidler Balázs, a BalaBit Kft. alapítója és a syslog-ng vezető fejlesztője aktívan hozzájárult az Internet Engineering Task Force (IETF) Syslog Charter munkájához a legújabb syslog protokoll szabvány megalkotásában (RFC5424).

A syslog-ng termékcsalád jelenleg három terméket foglal magában, amelyekkel megvalósul a naplóüzenetek biztonságos továbbítása és tárolása.

A nyílt forráskódú, ingyenes verzió (OSE) tekintélyes felhasználói táborában olyan nagynevű szervezeteket találhatunk, mint a Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatala, a NASA.

A piaci igények fejlődésével összhangban a BalaBit KFt. prémium verzióval is jelen van a piacon, 27 platformra elérhető telepítő készlettel, és számos a nagyvállalatok számára kifejlesztett funkcióval. A PREMIUM EDITION az Agent alkalmazások segítségével egyaránt képes az IBM System i és a Windows platformok naplóüzeneteinek biztonságos, és veszteségmentes fogadására is.

A termékcsalád harmadik tagja az SSB (syslog-ng Store Box), amely webes felhasználói felülettel és beépített statisztikai lekérdezésekkel még könnyebbé teszi a naplózási folyamat felügyeletét, auditálását. Az SSB támogatja a szofisztikált felhasználói jogosultsági szintek definiálását ez által biztosítva az érzékeny információk védelmét, valamint a SOX, Basel II, HIPAA, COBIT vagy PCI-DSS szabványok szerinti megfelelősséget.

Bizonyos események bekövetkezése esetén egy dedikált naplózó infrastruktúrának a szabványokon túlmenően még a bíróság előtt is helyt kell állniuk. Többek között erről is beszél a beágyazott felvételen Höltzl Péter, a BalaBit Kft. IT biztonsági tanácsadója:

A BalaBit Kft. már közel egy évtizede meghatározó fejlesztője az IT biztonság technológiáknak, így méltán lehetünk büszkék a magyar vállalkozás nemzetközi sikerére.

2. Red Hat – A Red Hat Enterprise Linux (RHEL) kis cégként kezdte, de mára az egyik legjelentősebb erő az adatközpontok területén. A Red Hat újításai és a non-stop support arra ösztönzi a felhasználót, hogy még többet akarjon.

3. SUSE – A Novell által jegyzett SUSE Linux egy stabil, könnyen karbantartható megoldás, ráadásul hozzá tartozik a Novell 24×7-es „gyors reagálású” támogatása, ami azok számára előny, akiknek nincs ideje vagy türelme a hosszadalmas hibaelhárító telefonhívásokra. Ezen kívül, a Novell tanácsadó csapata a szolgáltatási szint (SLA) összeállításában is segítségünkre lesz, ha a SUSE disztribúciót választjuk.

4. Mandriva – Az USA-ban dolgozó vezetők és technikusok részére a Mandriva kissé külföldiül hathat. Ez a hihetetlenül jól összerakott Linux disztribúció Franciaországból származik, és nagy elfogadottság övezi Európában és Dél-Amerikában. A Mandriva a saját honlapján világszintű Linux szolgáltatónak nevezi önmagát. A neve, és a felépítése is a Mandrake és a Connectiva disztribúciókból ered.

5. Xandros – Ha jobban szeretne egy Linuxot Microsoft csatlakoztathatósággal, akkor a Xandros a megfelelő választás. A pletykákat félretéve, a Xandros és a Microsoft együttműködnek, de ez igazából egy versenyszerű együttműködés. Ez azt jelenti, hogy versenyezve dolgoznak együtt. Ha többet akar megtudni erről az érdekes megközelítésről, látogasson el a Xandros honlapjára.

6. Slackware – Ugyan általában véve nem kapcsolható össze a kereskedelmi disztribúciókkal, a Slackware sok olyan céggel tartja a kapcsolatot, akik fizetős supportot szolgáltatnak. Az egyik legelső disztribúcióként a Slackware széles és hűséges rajongói táborral bír. Fejlesztői rendszeresen adnak ki új verziókat.

7. Debian – Ha meglepődne a Debian listába vételén, ne tegye. A Debian-nak ugyan nincs formális kereskedelmi támogatása, szerte a világban lehet Debian-ra szakosodott tanácsadókat találni. A Debian „szülte” a legtöbb származtatott disztribúciót, mint az Ubuntu, a Linux Mint és a Vyatta.

8. Vyatta – A Vyatta inkább routerekben és tűzfalakban van otthon, mintsem a PC alapú rendszerekben, de ha egy kereskedelmi disztribúcióra vágyik azokhoz az alkalmazásokhoz, akkor a Vyatta remek megoldás a biztonságos kommunikáció megteremtésében. Próbálja ki a Vyatta Linux ingyenes verzióját!

9. CentOS – Igaz, a CentOS nem kifejezetten kereskedelmi jellegű, de mivel a Red Hat Enterprise Linux-on alapul, kérhet hozzá kereskedelmi supportot is. A CentOS rendelkezik saját közösségi support-tal, és fontos még tudni, hogy ez a disztribúció nem egyezik meg a Fedora Linux-szal.

10. Unbreakable (törhetetlen) Linux – Az Oracle cég Unbreakable Linux-a igazából egy Red Hat Enterprise Linux pár Oracle logóval megfűszerezve. Az Oracle közvetlenül a Red Hat-tel verseng, méghozzá elég hatékonyan, hiszen az Oracle-n keresztül megvásárolt támogatás feleannyiba kerül, mint a Red Hat azonos modelljénél.

SSD-k implementálása szerverekbe

Mivel az SSD-k ugyanazzal az interfésszel és formai alakkal rendelkeznek, mint a merevlemezek, egy ilyen meghajtó telepítése olyan egyszerű lépésekből áll, mint: a mechanikus merevlemezt kicserélni SSD-re, a merevlemezről készült képfájlt átmásolni az új technológiás meghajtóra, és újraindítani a rendszert.
Mankin szerint „az SSD-k azoknak a vállalatoknak jó megoldás, akiknek a teljesítmény fontosabb a kapacitásnál. Ha van egy szerverünk, ami sosem fogja kihasználni azt a tárolókapacitást, amit a mai merevlemezek biztosítani tudnak, akkor miért használnánk azokat a meghajtókat? Helyettük érdemesebb az SSD-kkel kezdeni, mivel ez a technológia egy sor olyan előnnyel kecsegtet, amivel a merevlemezes meghajtók nem. Ilyen például a nagyobb teljesítmény, a rövidebb boot időtartam és a kisebb energiafelhasználás.”

Ha az egész boot meghajtó lecserélése nem megoldható, akkor talán érdemesebb fontolóra venni egy progresszívabb megközelítést. A Pliant Technology elnöke és társalapítója, Mike Chenery azt javasolja, hogy az eredeti merevlemezeket a helyükön hagyva, telepítsünk SSD-t is a szerverekbe, valamint figyeljünk arra, hogy az újonnan létrejövő adatokat már az SSD-n tároljuk. „Ezekre a legjobb példák az e-mail és a Web fájlok. Viszonylag könnyű ezeket az applikációkat úgy konfigurálni, hogy az új adatokat már új helyre mentsék, ráadásul általában a legújabb adatokra van a legtöbbször szükségünk.” – nyilatkozta Chenery.

Fontos, hogy kiválasszunk egy adatvédelmi eljárást. Sok ilyen módszer létezik, az egyik ezek közül, ha két SSD-d tükrözünk (RAID 1) a szerveren belül. A tükrözést nagyon egyszerű engedélyezni, ezen kívül költséghatékony, és alig van hatással a CPU teljesítményére. Egy CDP (Continuous Data Protection – Folyamatos Adat Védelem) alkalmazás használata is opció lehet, mely az SSD-re írt vagy frissített adatokat időszakosan merevlemez(ek)re menti.

Az SSD, mint Cache

Olyan környezetben, ahol az egy szál SSD nem tudja teljesen kiszolgálni a tárolási szükségleteket a szerverben, ott hibrid megközelítés szükséges. Az LSI Storage Components divíziójának stratégiai tervezésért felelős igazgatója, Ed Marchand javaslata szerint „az egyik legegyszerűbb módja az SSD-k felhasználásának ilyen esetekben az, ha cache-ként kezeljük őket. Egy szoftver és egy RAID kontroller segítségével az SSD-k felgyorsíthatják a mechanikus meghajtókból álló RAID kötegek írás/olvasási sebességét, ezzel növelve a szerver applikációk hozzáférhetőségét. Ez a módszer költséghatékonyság szempontjából az egyik legjobb, valamint elég kis hatással van a SME-kre ahhoz, hogy így kezdjük el az SSD-k beépítését a szervereinknél.” – nyilatkozta Marchand.

Ha a mechanikus meghajtóknál SSD technológiát használunk cache-eként, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy az SME-nek nem szükséges adatbázis-szervező szakértővé válnia. A megfelelő RAID vezérlő megválasztásával, valamint a caching driver engedélyezésével a szerver és annak applikációi egy egyszerű I/O teljesítménynövekedést fognak érzékelni. Nem kell változtatni az alkalmazásokon, ráadásul már egy kisebb SSD is jelentősen növelheti a teljesítményt.

Nagyobb környezetekben, ahol a caching és a standard alakú SSD már kevés, megoldás lehet egy PCI-E alapú SSS (solid-state storage avagy szilárdtest-tároló). Mivel a PCI-E alapú kártyák nagyobb teljesítménnyel működnek, mint a jelenlegi SSD-k, így egy SSS eszköz egyidejűleg több flash-t támogat. Ez növeli a teljesítményt és a kapacitást is.

Manapság nem ritka az 400GB-os vagy nagyobb PCI-E típusú SSS kártya, míg a standard alakú SSD maximális kapacitása csupán 256GB. Ezzel lehetőség nyílik akár nagyobb adatbázisok flash alapú tárolókra való átmozgatására, ami azt jelenti, hogy akár az egész adatbázisunkat is tárolhatjuk flash tárolókon.

Rick White, a Fusion-io CMO-jának javaslata szerint „a PCI-E alapú SSS kártyákra nem csak mint tároló gyorsítókra tekinthetünk, hanem akár alacsony költségű és megbízhatóbb belső RAM-ként is felfoghatjuk őket a szerveren belül. Ha egy szerverben 32GB RAM-nál több áll rendelkezésre, akkor ezt a memóriát az alkalmazások cache-ként is használhatják, ezzel növelve a tárolók írási/olvasási teljesítményét. Az a probléma, hogy mivel a RAM használata eléggé dinamikus, így az alkalmazások nem indexelik az ott tárolt adatokat, így minden esetben végig kell nézniük az egész memóriát, ha meg akarnak találni egy adatot.” – nyilatkozta White. „Minél nagyobb a memória mérete, annál több időre van szükség a keresett adat megtalálásához. A mechanikus tárolóknál ugyan egyértelműen gyorsabb, a flash technológiát azonban alig haladja meg gyorsaságban. Mivel a flash tárolónak definiálja magát, és a tároló API-n keresztül csatlakozik az operációs rendszerhez, így az applikáció elkészíti ezeket az indexeléseket, ami sokkal gyorsabbá teszi az adatok elérését. Ráadásul nem jönnek elő a cache okozta hibák, ha az egész adatbázis egy flash tárolón van.

Mikor használjuk?

Ha csak a költség/Gigabyte arányt nézzük, az SSD-k a folyamatos árcsökkenések ellenére is a drágább platformok közé sorolhatók a mechanikus tárolókkal szemben. „Az SSD-k felhasználási területei kiterjedtek az utóbbi években. Már nem csak olyan környezetekben használják, ahol a teljesítmény minden pénzt megér.” – mutat rá Jamon Bowen, a Texas Memory Systems értékesítési vezetője. „Az adatbázis alkalmazások, tudományos számítások és a web kiszolgáló applikációk mind-mind tipikus jelöltnek számítanak; igazából minden olyan alkalmazás esetében megéri használni, ahol a nagyobb teljesítmény pozitív megtérülési értéket ad.” – mondta Bowen.

Habár vannak olyan eszközök, melyek megkönnyítik a döntést az SSD-k és SSS-ek közt, vannak olyan árulkodó jelek, amikre érdemes odafigyelni. Például az olyan környezetekben, ahol a RAID kötegek melletti plusz meghajtókat nem a kapacitás, hanem a teljesítmény növelése érdekében használják, érdemes az SSD-k bevezetését fontolóra venni. Ezzel tartósan kezelhetik a felmerülő többletteljesítmény igényt, ráadásul így csökkenthető az energiafelhasználás is a hagyományos mechanikus meghajtókötegekhez képest.

A processor.com cikke nyomán

Ezt bizonyítja az is, hogy a Quantum és a Spectra Logic cégek nemrégiben megkeresték a ServerWatch.com-ot, hogy az mutassa be a legújabb ajánlataikat szalagos tárolóikra. A PR ügynökségek és a kereskedők egyre több energiát fektetnének vadonatúj szalagos tárolók fejlesztésébe, gyártásába és marketingjébe? Biztosan nem csinálnák, ha nem tudnának profitálni belőle. És igenis tudnak.

Hogy állnak a szalagos eladások? Az IDC sok tanulmányra hivatkozik ezzel kapcsolatban. Összességében az eladások száma csökken, bár a lecsúszás inkább a piac alsóbb szegmenseiben érzékelhető jobban. Robert Amatruda, az IDC szalagos tárolókkal foglalkozó szakembere szerint a legtöbb veszteség a 100 db tároló kazetta alatti termékeket érinti az automatizált szalagos tárolók piacán. Más IDC tanulmányok pedig az automatizált tape library eladások 15%-os növekedését mutatják az Ázsiai piacon az elmúlt évben, míg a szalagos meghajtók eladása 19%-al csökkent. Az IDC elemzője, Cheryl Ganesan-Lim megjegyezte, hogy a lemezen való tárolás jobb visszaállítási sebességgel bír, így ez a megfelelő módszer a Tier 1 és Tier 2 típusú tárolásokhoz. A másik oldalon viszont a szalag jobb megoldás a ritkán használt adatok hosszutávú archiválására. Ganesan-Lim a szalagos tárolók eladásainak lassú növekedését várja a következő 5 évben.
Egyszóval a szalag kevésbé szerepel jól a kismértékű, gyors adat visszaállítást igénylő piaci szektorban, de a magasabb szegmensekben kitartóan tartja a megszerzett helyét. Úgy látszik, a szalag halála még nem közeleg.

Miért tart ki a szalag
Szóval miért nem tűnt el teljesen ez a technológia? A Spectra Logic marketing és termékmenedzsment részlegének alelnöke, Molly Rector kifejtette azt a tényt, amivel még a lemez eladók sem tudnak mit kezdeni. A szalagos technológia sokkal olcsóbb. Rector egyben osztja az IDC azon nézetét is, hogy a szalagos tárolás egy tier rendszerű infrastruktúra részeként tölti be legjobban a szerepét, ami nem más, mint az archiválás.
„Az eladások növekedését látjuk a szalagos termékeink körében” – nyilatkozta Rector.

Ennek fényében a cég nemrég jelentette meg lejújabb és legjobb szalagos termékét. A Spectra Logic T-Finity Enterprise Tape Library-t több, redundáns robottal szállítják, tároló kapacitása 45 PB (vagy 180 PB, ha 4 boxot építenek össze egy egységes library-be). Rector azzal dicsekszik, hogy jelenleg ez a termék rendelkezik a legnagyobb tárolási sűrűséggel – 72 TB négyzetlábanként – és több mint 30.000 slot található egyetlen library-ben. Rector szerint az energiafelhasználás hatékonyságában is verik a konkurenciát. A T-Finity az egy TB-ra jutó watt felhasználás, és a teljes hő disszipáció tekintetében lekörözi az IBM TS3500-t és a Sun STK SL8500-t is.

„A T-Finity a legközelebbi versenytársai által egy adategységre számított energiafelhasználás egyharmadát/felét használja csupán.” – mondta Rector. A T-Finity minden olyan kiegészítővel fel van szerelve, ami egy nagyvállalati környezetben elvárható a menedzsment szempontjából (pl.: titkosítás és kulcs menedzsment). Az első kiszállítások Decemberben kezdődnek, az áruk pedig valamivel 200.000 USD felett lesz.

Mi sem érzékeltetheti jobban a nagyvállalatok növekvő figyelmét a Spectra Logic termékei iránt, mint hogy a cég – Rector elmondása szerint – a világ 10 legnagyobb számítási igényű telephelye közül hétnek szolgáltat szalagos tároló rendszereket. Mint ilyen, a Spectra Logic a szövetségi kormányzás, a műsorszórás, média, szórakoztatás és a szuperszámítógépek/HPC-k piacára fókuszál. A T-Finity rendszer béta felhasználói között van a NASA Ames és az Argon National Labs is.

Rector szerint ügyfeleik 70%-a titkosítja az adatait, mivel most már ezt könnyen megteheti. Mi van akkor, ha az ügyvezető igazgató meg akar kerestetni egy dokumentumot, amelyet egy évvel azelőtt kitörölt. Rector számításai szerint körülbelül 2 percbe telik, mire a rendszer megtalálja a kért fájlt. Emellett, mivel a helyesen megírt és tárolt adatok érvényesítésre kerülnek, egy régi szalag megtalálása nem jelent problémát.
Rector természetesen bízik a szalagos tárolók jövőjében.

„Míg az alsó szektor zsugorodik, a középső és felső piaci szegmensek inkább stagnálást, vagy enyhe növekedést mutatnak – és a szalagos tárolókkal kapcsolatban még mindig egy 3.6 milliárd dolláros piacról beszélünk.” – nyilatkozta Rector.

Azt is bevallotta, hogy a lemezes megoldásoknak több értelme van kisebb irodai környezetben. De kiemelte, hogy a lemezes megoldást használó vállalatok közül sokan a lemezek biztonsági mentéseket már szalagos tárolókra helyezik.

Mi van azokkal a történetekkel, amelyek a szalag megbízhatatlanságáról, fizikai sérülékenységéről szólnak? Rector egyetért azzal, hogy a régi rendszerek még sok hasonló problémával küzdöttek. De azzal vádolja a lemez forgalmazókat, hogy igazságtalanul hasonlítják össze a régi szalagos rendszereket a legújabb lemezes berendezésekkel.

Rector szerint „a régi szalagos rendszereknek voltak hibái, de az újaknak már nincsenek. A szalagos tárolók ugyanolyan megbízhatóak, mint a lemezesek, ha a legújabb technológiát választjuk.”

A serverwatch.com cikke nyomán

Ennél is pontosabban McCormack szerint a TX150 S7-es azoknak jó megoldás, akiknek egy megfizethető, de strapabíró rendszerre van szükségük távoli telephelyeken. Ráadásul a cég ereje a kiskereskedelemben van (külön ajánlati portfóliójuk van ezen a területen), ami azt jelenti, hogy ez a szerver valószínűleg külön ajánlatukként fog megjelenni ebben a szektorban.

A TX150 S7 egy egyprocesszoros (Intel Xeon 3400-as sorozatú CPU, dual-core vagy quad-core) torony szerver, kifejezetten decentralizált infrastruktúrákhoz, non-mission-critical alkalmazásokhoz. Kis és középvállalkozásoknak hasznos, akár belépő adatbázis szerverként is megállja a helyét. Kapacitás tekintetében pedig bőven van lehetőségünk memóriabővítésre is. Egy single-socket processzoros rendszerhez képest a TX150 S7-es bővíthetőségből, rendelkezésre állásból és méretezhetőségből is tisztességes szintet üt meg.

Az RX100 S6 egy 1 rack méretű rendszer, mely rugalmassága révén ideális a középvállalkozások és adatközpontok támogatására. A gyártó Fujitsu szerint ez az erős platform kiválóan látja el az olyan feladatokat, mint a webes felületek kiterjesztése, infrastruktúra-szolgáltatások (DNS, vagyis name server), vagy olyan platfromként is használható, amelyen firewall vagy egyéb biztonsági eszközök védik a kisebb hálózatokat a támadásoktól.

Mindezt figyelembe véve úgy látszik, a cég úgy alkotta meg az RX100 S6-t, hogy az egy többfunkciós szerverként is jól teljesítsen. 2x 3.5” SATA/SAS, vagy 4x 2.5” SATA/SAS/SSD diszkkel építve. A termék ezen kívül bevethető a kis és középvállalkozásoknál, vagy a nem túl magas prioritású környezetekben is, mint például a web szerver farmok, infrastruktúra szerverek, valamint terminál szerverek. Az RX100 S6-os 2 db 3.5 inches sima, vagy 4 db 2.5 inches SAS meghajtót tud kezelni. Támogatja a SAS, SATA és a szilárdtest-meghajtókat (Solid State Drive – SSD).

Clarkdale
A Fujitsu által legjobban kiemelt jellemzője ezeknek a szervereknek, hogy Intel Clarkdale processzort tartalmaznak, ami nagyobb számítási teljesítményt, integrált grafikát és jobb energiafelhasználást kínál. McCormack úgy gondolja, hogy ez ajtót nyit a sokkal nagyobb teljesítményű és sokoldalúbb mono-socket szerverek felé, amik megfelelnek a magasabb elvárásoknak is anélkül, hogy méregdrágák lennének.

„Az új felépítésben a processzorba integrálták a memória vezérlőt, ezzel gyorsítva a rendszer átviteli sebességét” – nyilatkozta McCormack. „Maga a processzor is sokkal nagyobb, erőteljesebb, mint az előző Xeon chipek.”

Eredmény: A Clarkdale processzorokkal felszerelt új single-socket gépeivel a Fujitsu egy sokkal magasabb teljesítményt igénylő piacot céloz meg, mint ezelőtt. Az új termékskála a kis és középvállalkozások piacára készült. A cég előző mono-socket termékeihez képest a jelenlegiekben a legújabb Intel chipek erejét nagyobb kapacitással és memóriával támogatták meg, valamint növelték a testreszabhatóság mértékét.
McCormack úgy hiszi, ezek a processzorok megváltoztatják a szerverpiac dinamikáját. Mindennapos dolognak számít, hogy azok a munkaterhelések, amelyek a múltban csak nagyon drága, quad-way gépeken futottak, manapság már a dual-socket box-okon is sikeresen futnak. A Clarkdale processzorok használatával azonban ez a trend tovább folytatódhat. Az említett quad-way terhelésekkel ma már kényelmesen elbír egy single-socket szerver is.

„Hamarosan elérjük azt a pontot, ahol ezeken a single-socket szervereken már olyan munkaterheléseket is látni lehet, amelyek ezelőtt memóriahiány, vagy nem megfelelő processzorteljesítmény miatt korlátozva voltak.” – mondta MCCormack. „Ez a kisebb vállalkozások számára is előnyt jelent, hiszen így többet hozhatnak ki az általuk is elérhető áron kapható single-socket szerverekből.”

Összegzés: Moore törvénye továbbra is az egyre kisebb és kisebb méretformátumok felé hajtja az iparágat, melyekhez egyre nagyobb erő párosul – egyre zsugorodó árakon. Gondoljunk csak vissza azokra a régi ENIAC-okra 60 évvel ez előttről, amelyek egész raktárakat foglaltak el, és dollármilliókba kerültek; ma, egy átlagos, középes méretű vállalkozás simán kiválthatja ezeket egy aprócska dobozkával, amely csupán párszáz dollárt kóstál.

Forrás: serverwatch.com

A Wade Trim nevű mérnök cég esetében például a virtualizált környezetbe való áttelepülés komoly lassulásokat eredményezett a backup folyamatokban. A cég rangidős hálózati rendszergazdája, Scott Landrum elmondása szerint a biztonsági mentésekre szánt időkeret a cég egyik adatközpontjában a virtualizáció után 14 óráról 3 teljes napra nőtt. „A mentési sebesség percenként 2,000 Mb-ről 400 Mb-re esett vissza” – nyilatkozta Landrum. A Wade Trim egy 350 főt foglalkoztató, detroiti székhelyű cég, melynek összesen 21 irodája van az USA 8 államában. A mérnöki munkákon kívül foglalkoznak még tervezéssel, üzemeltetéssel, felmérésekkel, környezetvédelmi szolgáltatásokkal, valamint szabadtér-tervezéssel is.

A Wade Trim 14 TB Windows adat biztonsági mentését kezelte a vállalaton belül. Az általános irodai adatokon kívül a cégnek sok, nagy terjedelmű CAD, GIS és képfájl biztonsági mentését is meg kellett oldania. Az adatok kétharmada 25 Windows szerveren és egy EMC Clariion cx3 alapú SAN-en csücsült a központi irodában. A cég három CX-3-as lemeztálcával rendelkezett, melyeket 2 SAN switch szolgált ki. A központi iroda összes adatának biztonsági mentését egy Dell PowerVault TL4000 Tape Library-n (szalagos tároló?) tárolták. Mivel a helyi fiókoknak általában csak egy vagy két Windows szerverük volt, így ezeknél a biztonsági mentéseket jóval kisebb kapacitású Dell PowerVault-okon oldották meg.

Göröngyös utak
A backup osztályon a dolgok rosszul álltak, ám ennek ellenére a cég folytatta virtualizációs terveinek megvalósítását Windows Hyper-V-t használva, először a detroit-i és a tampa-i irodáikban. A virtualizáció hagyományos előnyeit ugyan lehetett érzékelni, de a backup folyamatokat eközben súlyos csapás érte. A vállalat teljes és különbözeti (differenciális) biztonsági mentéseket is végzett. A virtualizáció után a mentések időtartama azonban ötszörösére növekedett az azt megelőző időszakhoz képest. A teljes backup több napot vett igénybe.

„Olyan rendszerre volt szükségem, amely egyszerre képes a virtuális merevlemezek (VHD) biztonsági mentését végezni, a fájl és könyvtárszintű helyreállítások levezénylése mellett” – mondta Landrum.
Landrum olyan megoldások bevezetését vette fontolóra, mint a VMware Consolidated Backup (VCB), vagy a VMware ESX, de ezekhez magas szintű Linux scripting-re, és további hardware-re lett volna szükség, valamint az egész rendszert másik virtualizációs platformra kellett volna áthelyezni. A végén a Hyper-V használata mellett döntöttek, mivel ez a rendszer jó munkát végzett a virtualizáció terén. Ez leszűkítette a választható backup megoldások számát kettőre: Symantec Backup Exec és CA ARCserve backup. Ezek közül az utóbbit már használták a Wade Trim-nél.

A megoldás
Az ARCserve-t közel 10 évig használták a biztonsági mentésekhez. A rendszert gyártó cég egy upgarde-et javasolt a 12.5-ös verzióra, ami egy új virtualizációs célú megoldást tartalmaz, amely a backup komplexitás és a belassulás problémakörét is orvosolja. A rendszerértékeléseknél ez a megoldás lett a befutó, főleg, ha a licencdíjakat nézzük. Landrum szerint a Symantec terméke 3000 USD-be került volna lokációnként, míg az ARCserve féle megoldás csak 800 USD-be.

„Nem láttuk értelmét az egész backup szerkezetünk átalakításának” – mondta Landrum. „Ezen kívül, az ARCserve-t használhattuk volna egyfajta központi komponensként arra, hogy a távoli irodáinkat a fizikai platformról egy virtuálisra költöztethessük át.”

Landrum elmondta, hogy a vállalat egy olyan projekten dolgozott, melynek célja a távoli irodák elsődleges file szervereinek konvertálása volt, fizikairól virtuális platformra. A projektet nagyban segítette volna az ARCserve rendszer a konvertálásokkal kapcsolatos feladatokban, ráadásul mindezt oly módon, hogy a helyi irodák egy hétvége alatt „virtualizálódni” tudtak volna rendszerkimaradás nélkül, az IT csapat minimális bevonásával.
„Ahelyett, hogy heteket töltöttünk volna az infrastruktúránk átalakításával, egy hétvége alatt több távoli irodánkkal is tudtunk foglalkozni” – mondta Landrum. „Már túl vagyunk a nagyján a virtualizációs átalakításoknak úgy, hogy a felhasználóink eddig észre sem vették, hogy min dolgozunk.”

A backup mentések meghosszabbodásának problémája is megoldódott. Landrum elmondása szerint a teljes biztonsági mentés időigénye 72 óráról nyolcra csökkent. Az eredeti 2000 Mb/min sebesség a problémás időszakban 400 Mb/min-re csökkent, ám a virtualizációs átalakítások után, ez 4000 Mb/min-re növekedett.

„A biztonsági mentések sebessége a duplájára nőtt a virtualizáció előtti időszakhoz képest. Amint befejezzük a virtualizáció bevezetését, olyan területeket fogunk megvizsgálni, mint a replikáció vagy a duplikációk megszűntetése.” – nyilatkozta Landrum.

A vállalkozás mindezt olyan termékek használatával szeretné elérni, mint a CA XOsoft Replication, vagy a beépített duplikáció-mentesítő funkcióval ellátott ARCserve.

Forrás: serverwatch.com

• Az Intel SR1690WB egy nagy teljesítményű 1U magas rack rendszer, amely a Nehalem-EP kódnevű Intel Xeon 5500 és 5600 sorozatú processzorait használja. Az egység négy, üzem közbeni cserére képes (hot-swap) SAS/SATA meghajtó hellyel rendelkezik, melyek egyaránt támogatják a 3.5 és a 2.5 hüvelykes háttértárakat is. A blokkon 8 darab DDR3-as memória foglalat áll rendelkezésre.
• Az Intel Server System SR1680MV egy olyan rack szerver, amely két független szerver alaplapot hordoz magában, így akár 18 DIMM node-ot is magába tud foglalni egy 1U-s, felezett hosszúságú házban. A rendszer négy processzor befogadására képes az Intel Xeon 5500-as sorozatból. Emellett lehetőségünk van két PCI Express 2.0 vezérlő kártya, két Intel I/O Expansion modul és akár négy darab hot-swap SATA háttértár beépítésére is.
• Az Intel SR1630GP és SR1630HGP egy szerver modul család, melyek közül az utóbbi egy extra háttértár hellyel rendelkezik. Ezek az 1U méretre optimalizált szerverek egyenként két darab, 3.5 hüvelykes fix, vagy három darab, 3.5 hüvelykes hot-swap meghajtót képesek kiszolgálni. A fenti modellekben hat darab DDR3 DIMM foglalat található, és mindkét típus a Xeon 3400-as sorozat processzorait használja.
• Az utolsó modell valójában storage célú kiszolgáló, az Intel Server System SR2612UR. Ez 1 vagy 2 db. Xeon 5500-as, vagy 5600-as processzort használ. Ebbe a szerverbe akár 12 db DDR3 memória modul is elhelyezhető. Az SR2612UR modellt 12 db SAS/SATA hot-swap meghajtó hellyel és redundáns tápegységgel, valamint I/O modullal forgalmazzák. Mindezen funkciók 2U méretnyi rack helyet foglalnak. Habár ezen rendszerek sokféle felhasználása elképzelhető, az Intel legfőképpen a nagy tárolókapacitást igénylő szerver applikációk kiszolgálását célozza meg az SR2612UR modellel.

A Da Vinci processzor kód

Várhatóan ezek a szerverek nem sokáig maradnak meg mostani formájukban. Bár az Intel nem közöl semmi konkrétat az új modellekről, a cég 2010-ben számos új processzor bevezetését tervezi. Ha mást nem is, a közeljövőben a processzorokat biztosan lecserélik az új 5600-as Xeonokra a szóban forgó vasakban.

Az Intel által használt processzor kódnevek megfejtése leginkább a Da Vinci Kódból ismert Robert Langdon számára lenne testhezálló feladat. Az Intel Architecture Group alelnöke és ügyvezető igazgatója, Stephen Smith szerint a Nahalem-EP chip család 45nm (nanométer) méretű Xeon 5500-as processzorát még ebben az évben teljes egészében le fogja váltani a csupán 32nm-es, 5600-as Westmere-EP processzor család.

Smith elmondta, hogy a Westmere-EP-ben már megtalálható az Intel Turbo Boost technológiája, az Intel Hyper-threading (2 mag, 4 thread), az integrált grafikus egység, valamint a diszkrét/átkapcsolható grafikus támogatás és természetesen az integrált memória vezérlő (IMC). Mindezek mellett az új típus energiavesztesége is kisebb.

De ez még nem minden. A 45 nm-es, 6 magos Dunnington-t – amit Caneland platformként vagy az Intel Xeon 7400-as sorozataként is ismerhetünk – szintén váltja a Nehalem-EX 2010 első felében. A Nehalem-EX 4 socket-es platformot processzoronként 8 maggal, 64 thread-del és akár 1 TB memória kapacitással forgalmazzák.

Elődjéhez viszonyítva a Nehalem-EX kilencszer gyorsabb memória adatátviteli sebességgel, háromszor nagyobb adatbázis teljesítménnyel, valamint 1,7-szer nagyobb egész számokkal végzett, és 2,2-szer nagyobb lebegőpontos számítási sebességgel rendelkezik. Ezt a típust később majd a 32nm-es Westmere-EX processzorok fogják váltani.

Egy másik Westmere modell – a Westmere-EP – rendeltetése az lesz, hogy 2010-ben átvegye a Xeon 5500-as processzorok szerepét. Ez a chip jelentős teljesítménynövekedést fog hozni a számítási kapacitások terén, magasabb energia felhasználás nélkül. A magasabb biztonsági szintről a megerősített virtualizáció és a hatékonyabb titkosítás fog gondoskodni.

A „Tukwila” kódnevű processzor pedig már most sikerre viszi az Intel Itanium 9100-as szériát, amit leginkább nagy teljesítményű szerver applikációkhoz használnak.

Remélhetőleg a szerverhasználók megérik, hogy csak olyan típusú nevekkel kell majd foglalkoznium, mint például a Xeon X vagy az Itanium Y. Ellenkező esetben az egész kissé zavarossá válik. A lényeg, hogy a szerver processzorok egyre vékonyabbak lesznek, és egyre nagyobb teljesítményt nyújtanak hatékonyabb energia felhasználás mellett.

Az Intel és a Micron vegyesvállalata, az IM Flash Technologies még februárban jelentették be, hogy megkezdték a világ első 25 nanométeres NAND flash memóriachipjeinek próbagyártását. Az MLC szervezésű, 64 gigabites, vagyis 8 gigabájtos nettó kapacitású lapkák felülete mindössze 167 négyzetmilliméter, azaz ugyanakkora mint az IM Flash korábbi 32 gigabites chipje, vagyis az előállítási költsége is ugyanaz, vagyis a bitköltség felére zuhant.

2011-ben megjelenő vállalati SSD-ihez az Intel már az IM Flash vegyesvállalat által kifejlesztett eMLC NAND flash chipeket használja, állítja belsős értesülésekre hivatkozva az xbit-labs (és további oldalak). Az eMLC (enterprise MLC) lapkák egy cellában több bitet tárolnak, vagyis bitköltségük alacsonyabb az SLC-nél, tartósságuk jóval nagyobb az MLC chipeknél, sokkal több írási ciklust kibírnak, bár hogy pontosan mennyit, azt az IM Flash egyelőre nem hozta nyilvánosságra. Az Intel által jelenleg használt 34 nanométeres eMLC 30 ezer ciklusra van specifikálva, ami nagyjából hatszorosa a “sima” MLC chipek tartósságának.

Amint az ismert, a flash memóriachipek csak korlátozott számú írási ciklust bírnak ki, ezt követően csak olvashatóvá válnak. Az SSD-k gyártói a kontrollerben implementált firmware-ben igyekeznek olyan eljárásokat bevezni, amelyek révén kiegyenlíthető ez a fáradás, például azáltal, hogy az új adatokat a legrégebben felszabadult helyre írja az SSD. Ezzel a módszerrel nagyjából egyenlően osztható el a terhelés a cellákon, emellett a gyártók a névlegesnél nagyobb kapacitású meghajtókat adnak ki, az extra kapacitást pedig az “elfáradt” terület pótlására használják. Nagyvállalati SSD-k esetén a tényleges kapacitás akár kétszerese is lehet a névlegesnek.

A jelenleg kapható, 34 nanométeres chipekre épülő X25-E SLC cellái 300 ezer írási ciklust bírnak,amely már alkalmassá teszi őket olyan, nagy terhelést jelentő területeken való bevetésre mint például egy nagyvállalat központi naplózása vagy OLTP rendszer alatti írási cache, ahol lényegében folyamatos, napi 24 órás írási terhelésnek vannak kitéve. Az MLC típusú chipekre átállás eredménye, hogy az X25-E vonal jelentősen bővül kapacitás terén, a csúcsváltozat 400 gigabájtos lesz, emellett 200 és 100 gigabájtos kivitelben lesz még elérhető a Lyndonville. Jelenleg 32 és 64 gigabájtos vállalati SSD-i vannak az Intelnek.

A fogyasztói piacra szánt X25-M sorozat az év végén újul meg, szintén a 25 nanométeres csíkszélességű chipekre alapozva. Az Intel tervei szerint még 2010-ben piacra kerül a 80 és 160 gigabájtos változat, illetve egy 300 és 600 gigabájtos kivitel is. Érkezni fog egy kimondottan a legkisebb notebookokba és hordozható eszközökbe szánt, 1,8 hüvelykes verzió is 80 gigabájtos kapacitással, amelyet 2011-ben követ egy 160 és 300 gigabájtos verizó.

Forrás: hwsw.hu