A virtualizáció nagyágyújának a kliens oldali Workstation részéről lesz szó a cikkben. Számos látványos újdonság van a 6.5-s verzióban, de mielőtt kitérnék ezekre essen pár szó az alapjairól: Rögtön indítás után egy meglehetősen egyszerű nyitóoldal jelenik meg, ahol létrehozhatunk új virtuális gépeket, csoportokat vagy megnyithatunk már létezőket. A megnyitásnál annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk a virtuális gépünk nyitófájlját. A csoportokról most nem lesz szó, de dióhéjban a lényege annyi, hogy több virtuális gépet egy hálózatba lehet vele kötni és egyszerre kezelni őket.
Új virtuális gép létrehozása
A nyitóoldalon a „New Virtual Machine” ikonra kattintva választhatunk a kezdő (Typical), vagy a haladó (Advenced) lehetőség közül. A haladó annyiban más, hogy ott kiválaszthatjuk, hogy hányas verziójú Workstation-nel kompatibilis virtuális gépet szeretnénk létrehozni. Az egyes verziókkal járó korlátok egy kis mezőben megjelennek az éppen kiválasztott verzióról, így ezeket most nem sorolnám fel. Innen mindkét módban azonosak a további lépések: Az operációs rendszert telepíthetjük egy lemezmeghajtóból úgy, hogy kiválasztjuk a megfelelő meghajtót, vagy akár képfájlból egy egyszerű tallózással. Ugyanitt bejelölhetjük, hogy később telepítsen és csak egy üres virtuális tárolót hozzon létre. Ezután a felhasználót és az aktivációs kulcsot állíthatjuk be majd a virtuális gép nevét és helyét. Ha kezdő módban vagyunk akkor a maximális tárterület megadásával végeztünk is és kezdődhet a telepítés, de haladó módban még lehetőségünk van beállítani a processzor magok számát, a memória felhasználást, a hálózatot és a virtuális meghajtót is. A Finish-re kattintva indul a telepítés.
A menüsor
Felbontások, teljes képernyő
A maximális felbontás 3840×1770, aminek egyenlőre akkor lehet értelme ha több nagy monitorunk is össze van kötve, vagy egy 82 colos Samsung QuadHD LCD van előttünk, ami azon kevés monitor/TV egyike, ami ekkora felbontást támogat. A teljes képernyős nézet támogatja a több monitoros rendszereket is, úgyhogy a lenyíló menün levo gombbal kiterjeszthetjük több monitorra is.
Unity
A Workstation talán egyik leghasznosabb nézetbeli funkciója. A virtuális gépre telepítve kell legyen a VMware Tools, amit még a telepítés után felajánl a Workstation, hogy telepítsük. Ha ez megvan, akkor a Unity gombját benyomva a Workstation a tálcára kerül, a megnyitott virtuális gépeink startmenüi a gazdagép startmenüjére állva megjelennek egymás alatt. A futó ablakokat úgy kezelhetjük, mintha a gazdagép ablakai lennének. A startmenük és az ablakok virtuális gépenként más-más színu keretet kapnak. Ez mind szép és jó, de sajnos a Unity kissé gépigényesebb a hagyományos nézeteknél, úgyhogy óvatosan bánjunk vele, de a legtöbb programot gond nélkül futtathatjuk így is.
Summary View
Itt rövid összesítést láthatunk és itt állíthatjuk be a virtuális géphez rendelt hardvereket: processzor, memória, stb. Csatlakoztathatjuk a meghajtókat, kártyaolvasókat, USB-s eszközöket, stb.
Szabadon készíthetünk pillanatképeket a futó virtuális gépeinkrol, amiket a pillanatkép kezelőben felsorakoztatva megtalálhatunk és visszatölthetünk. Egy pillanatkép a teljes felállást menti, tehát megnyitott ablakok, változások az alap rendszerhez képest, stb. Nagyon hasznos ilyeneket készíteni minden rizikósabb muvelet előtt, amiket aztán laza mozdulattal visszatölthetünk, ha összedőlne a virtuális rendszerünk.
A felvételek (Records)
A pillanatképekhez hasonlóan felvételeket is készíthetünk például bemutatónak, viszont elég helyigényes muvelet, úgyhogy ne nagyon hagyjuk magára. A pillanatképekhez hasonlóan a felvételeket is a Snapshot Managerben kezelhetjük, nézhetjük vissza, vagy törölhetjük.
Forrás: Lightning