A konkurensek széttöredezett tárolási portfoliójával ellentétben a NetApp egységes platformjával szolgálja ki a SAN és NAS, illetve a kisvállalatitól a legnagyobb vállalati-szolgáltatói szegmensig bezárólag ügyfelei tárolási igényeit. Az immáron több mint 20 éve tartó folyamatos innováció során a Data ONTAP az ügyfelek változó igényeihez igazodva fejlődött. A legújabb, 8.x verziójú fürtözött Data ONTAP a már jól ismert gazdag adatkezelési (hatékonysági, biztonsági) funkcionalitást kombinálja a szinte korlátlan horizontális „scale-out” skálázhatósággal és a folytonos adatelérést biztosító rendelkezésre állással.

A fürtözött Data ONTAP-et választó ügyfelek olyan agilis tároló infrastruktúrát építhetnek, melynek segítségével a robbanásszerűen növekvő – akár évente duplázódó – tárolt üzleti adatmennyiséget megfelelően menedzselve közvetlen üzleti, piaci előnyöket érhetnek el.

A fürtözött Data ONTAP teljes beruházásvédelem mellett is bevezethető, hiszen akár régebbi NetApp eszközök, illetve más gyártók tárolói is újrahasznosíthatóak. A fürtözött Data ONTAP rendszert már olyan szervezetek is bevezették, mint a sok petabájtnyi adatot feldolgozó genfi központú CERN kutatóintézet, a közel tízezer alkalmazottat foglalkoztató és több ezer betegágyat kezelő belgiumi UZ Leuven kórháza, vagy a több tízezer virtuális gépet futtató PeakColo nemzetközi felhőszolgáltató.

Bővebb információért, a termékek áttekintéséért tekintse meg az alábbi oldalt:
NetApp tárolók, storage szerverek

A Az IDC szerint a NetApp Data ONTAP a világelső tároló oprendszer bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

A klasszikus megoldás, hogy közvetlenül csatlakoztatjuk a tárolót a szerverhez, amely így „kizárólagos” jogot kap az adott tároló használatára. A közvetlen csatlakozás (direct-attached storage, das) meglehetősen egyszerű és egészen olcsó tud lenni – cserébe viszont a tárolót és a számítógépet egymáshoz közel kell elhelyezni (mondjuk szomszédos állványokba).

A das-architektúrában többnyire SAS-csatolós tárolót használnak. Előnye, hogy kompatibilis a régebbi, a SCSI szabványt kezelő szoftverekkel, és nagyszámú háttértárat lehet egyetlen számítógéphez kapcsolni. Hátránya viszont, hogy a közvetlen összeköttetés miatt a tárolók nem oszthatók meg több szerver között, ezért bonyolultabb a kapacitásgazdálkodás.

De ez egyre kevésbé lesz hátrány: megjelentek a piacon az első SAS-kapcsolók, amelyek lehetővé teszik a tárolók megosztását néhány szerver között, miközben fenntartják a SAS-technológiára jellemző alacsony késleltetést.

Üveg vagy réz?

A következő szinten a tárolók már valamilyen hálózaton keresztül kapcsolódnak a szerverekhez. Itt klasszikusan két nagy irány alakult ki, mondja Gyenes István, az S&T adatközponti divíziójának vezetője. Az egyik „iskola” szerint külön, dedikált hálózatot kell létrehozni a szerverek és a tárolók összekapcsolására. Ez a tárolóhálózati technológiák Rolls-Royce-a, a Fibre Channel (fc). Mint nevéből is látszik, üvegszálas kapcsolatot használ, ezért aztán az fc-hálózat minden elemében speciális hardvereket igényelt: külön hálózati kapcsolókat, külön adaptereket (akár még az egyes merevlemezek is lehetnek fc-csatolósak), ami ugyancsak megdrágította kiépítését. (Ráadásul az üzembiztonság kedvéért gyakran redundánsan építik ki.) Cserébe semmi sem zavarja a tároló és a számítógép között újabban már 8 gigabit/másodperc sebességű, blokk-szintű hozzáférést. További előnyeként szokták emlegetni, hogy az fc-kapcsolat veszteségmentes, a küldő rendszer értesítést kap, ha a feladott adat megérkezik a célállomásra.

Voltak viszont, akik nem érezték szükségét az ilyen különleges infrastruktúrának és a blokk-szintű hozzáférésnek. Számukra elegendőnek tűnt, ha a hálózaton közös eszközök (fájlszerverek) osztják meg erőforrásaikat a számítógépek között, folytatja Gyenes István. Ezek a hálózati tárolók (network-attached storage, nas) Ethernet-hálózaton működnek, így a számítógépek és a tárolók közötti távolság nagy lehet, rugalmasabbá téve a rendszer kialakítását. A nas nem blokk-szintű, hanem állományszintű hozzáférést kínál az adatokhoz: a szerver ugyan nem kezeli teljesen sajátjaként a háttértárat (nem tudja például formázni), de a rajta lévő adatokat minden további nélkül eléri.

Erre a különféle állományátviteli protokollok szolgálnak: Windows-környezetben a CIFS/SMB különböző megvalósításait használják, Unix és Linux operációs rendszer alatt pedig az NFS-t, amelynek egyelőre a v3.0 a leggyakrabban alkalmazott verziója, bár már a v4.1 is elérhető.

Kettőt egyben

A fenti két technológia integrálására, illetve meghaladására fejlesztették ki a Datacenter Ethernetet, más néven a Fibre Channel over Ethernetet (fcoe). Ahogy a nevéből is kitetszik, a Fibre Channel protokollnak megfelelő forgalmat képes Ethernet-hálózatokon továbbítani: egyszerre tudja kiszolgálni a korábban üvegszálas hálózatot igénylő kommunikációt és a nas-típusú, fájl alapú kommunikációt, mondja Gyenes István.

Ugyan az fcoe-kialakítás mind kábelezési, mind eszközoldalon új termékeket kíván, de igen jól integrálható a vállalat jelenlegi fc- és lan-eszközeivel – megkímélve a végfelhasználó pénztárcáját, hiszen lehetőség nyílik az eszközök fokozatos cseréjére. Az fcoe választ ad az Ethernet tárolóhálózati használatával kapcsolatos leggyakoribb vádra is, miszerint az Ethernet veszteséges technológia, mert nem érkezik visszajelzés arról, hogy az adatcsomag megérkezett a célállomásra.

Ehhez persze olyan aktív hálózati eszközök (kapcsolók és adapterek) kellenek, amelyek megfelelnek a Datacenter Ethernet szabványnak (ilyenek például a Cisco Nexus eszközei): ezek nemcsak a veszteségmentességet biztosítják, hanem képesek külön kezelni és adott esetben eltérő prioritást biztosítani a kétféle (tároló- és adat-) hálózati forgalomnak. További megkötés, hogy legalább 10 gigabites Ethernet-hálózatra van szükség, ez azonban egyre több adatközpontban áll rendelkezésre.

Gyenes István az fcoe-t jó választásnak tartja minden adatközpontban, ahol már működnek fc-technológiára alapozott tárolórendszerek, de csökkentenék a kapcsolódó infrastruktúra fenntartásának költségeit, amikor az fc-hálózati elemek elérték hasznos élettartamuk végét. Két hálózati kapcsoló helyett csak egy kell (vagy redundáns kiépítés esetén négy helyett kettő), a rézkábeles hálózati csatolók ára pedig töredéke az üvegszálas eszközökének. „Nem elhanyagolható előny az sem, hogy jelentősen csökkenti azt a kábeldzsungelt, amely eddig jellemezte az adatközpontokat, megkönnyítve – olcsóbbá téve – a rendszerek üzemeltetését, karbantartását” – említ még egy pluszpontot Gyenes István. A szakember tapasztalatai alapján azt mondja, ma már nem lát olyan tárolási igényeket, amelyeket csak a Fibre Channel technológia tudna kielégíteni, az fcoe pedig nem.

Olcsó és jó

Van még egy tárolóhálózati technológia: ez az iSCSI. A Fibre Channelhez hasonlóan ez is blokk-szintű hozzáférést kínál az adatokhoz, de ip alapú hálózatot (Ethernetet vagy akár az internetet) használ a kapcsolat kiépítéséhez. Különösen a kis- és középvállalatok használják előszeretettel, mivel viszonylag alacsony kezdeti beruházást igényel és meglehetősen egyszerű, különösen a Fibre Channellel összevetve. Ugyanakkor együtt tud nőni a vállalat igényeivel: már a tíz gigabites Ethernet (GbE) -hálózatokon is működik, így akár nagyobb cégek igényeit is kielégítheti.

Mivel az iSCSI a tcp/ip protokollon működik, a meglévő helyi Ethernet-hálózatok is alkalmasak kiszolgálására, bár a gyakorlatban tanácsos a tárolóhálózati adatokat elkülöníteni a normál hálózati forgalomtól. Elméletben bármilyen sebességű Ethernet-hálózaton futhat az iSCSI, de sok bosszúságtól kíméli meg magát, aki legalább gigabites Ethernetet használ erre a célra. A technológia lehetővé teszi a jövőbeni Ethernet-hálózatok sebességének (40, illetve 100 gigabit/másodperc) kihasználását is.

Ahogy terjed a 10 GbE-technológia, úgy válik egyre vonzóbbá az iSCSI a nagyvállalatok hosszú távú adatközponti stratégiáiban. A jelenleg kapható iSCSI tárolórendszerek többsége már rendelkezik azokkal a funkciókkal (replikáció, adattömörítés, deduplikáció), amelyekre egy nagyvállalati adatközpontban szükség lehet.

Forrás: itbusiness.hu

A Tárolóhálózati technológiák, FC, iSCSI és a többiek bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

Néhány évvel ezelőtt, 2005-2006 magasságában, kétmagos Opteron chipjeivel az AMD nagy pofont adott az Intelnek. Volt olyan időszak Magyarországon, mikor a négyutas ProLiant szerverek 80 százaléka épült Opteronra, és ennél kisebb, ám jelentős fölényt élvezett az eladások derekát képező kétutas rendszereknél is, árulta el Almási. A Core mikroarchitektúrára épülő Xeonok megjelenésére az AMD nem tudott válasszal szolgálni, és nem tudta felvenni riválisával a tempót, mely rohamos sebességgel vette vissza a vezetést. „Jelenleg hatalmas Intel dominancia van, csak azok vesznek AMD-t, akik hívők” — fogalmazott prózaian a termékmenedzser.

Ez alól természetesen vannak kivételek, hiszen fejlettebb rendszer architektúrája révén a négymagos Opteronokkal (Barcelona) szerelt szerverek versenyképesek a Tigertonnal, véli Almási, míg a HP nyolcutas Opteronjára meglepően nagy igény mutatkozik a hazai piacon is, annak ellenére, hogy a skálázódás itt már messze elmarad a lineáristól a processzorok közötti összeköttetések szűkössé váló kapacitása okán. Ezeket a konfigurációkat jellemzően magas I/O műveleti igényű vagy memóriaintenzív virtualizált környezetekbe vásárolják, ugyanis jó skálázódást mutatnak ezeken a területeken. Különösen szeretik az opteronos szervereket a HP storage szakemberei, árulta el Nagy Barnabás, a HP tárolóeszközökért felelős termékmenedzsere, éppen a inteles rendszerekhez viszonyított klasszisokkal jobb, a vezérlők számának növelését jól lekövető I/O-skálázódás miatt.

Almási elmondása alapján a Dunnington kódnéven ismert hatmagos Xeon MP-re kevéssé mutatkozik igény a magyar piacon, ugyanis többnyire gyenge teljesítménynövekedést mutat fel a Tigertonhoz képest. A négy- és nyolcutas gépek ugyanakkor az eladott ProLiantek legfeljebb 5-10 százalékát adják, így nem elegendőek az AMD üdvösségéhez. A már 45 nanométeres csíkszélességgel gyártott, energaihatékonyabb és magasabb teljesítményt nyújtó négymagos Shanghai Opteronok jelentősen javíthatnak az AMD versenyképességén Almási várakozásai szerint. A Shanghait november 12-én vagy 13-án jelenti be az AMD, szervereinek hozzáférhetőségét pedig néhány nappal később jelenti be a HP. Almási reményei szerint decemberben már Magyarországon is szállíthatják a Shanghaijal szerelt ProLianteket.

Lecsúszott fogás

Az Intel bár nagyjából ugyanekkor, november 17-én jelenti be az elmúlt évtized egyik, ha ugyan nem a legjelentősebb fejlesztést, a Nehalemet, a szerververzióra még hónapokat kell várni. Pedig a Nehalem fejlesztéseinél, mely a Core mikroarchitektúrára alapozott, a mérnökök a szerver- és munkaállomás kódokokat tartották szem előtt, valamint az agresszív elektronikai implementációra fókuszáltak az fogyasztás féken tartása érdekében. A Nehalem-generáció első szilícium implementációja, mely négy nagyteljesítményű, HyperThreadinggel rendelkező magot és egy 8 megabájtos harmadszintű gyorsítótárat integrál, kifejezetten a jól párhuzamosított, memóriaérzékeny kódoknak kedvez, ahogyan a Nehalem új, integrált memóriavezérlőre és pont-pont összeköttetésekre építő rendszerarchitektúrája többutas rendszerekben tudja megmutatni igazán fölényét.

Almási megerősítette a HWSW korábbi értesüléseit, melyek a kétutas szerverekbe szánt Xeon-változat, kódnéven a Nehalem-EP érkezésének csúszásáról szóltak. Az Intel tavaly, de még idén év elején is novemberre ígérte a Nehalem-EP tömeges szállításait, és meggyőzte a szerverszállítókat, hogy az óvatosan januárra tervezett szerverbejelentéseket hozzák előre. Az ambiciózus tervekből aztán kínos arcvesztés lett, miután a tetőtől-talpig megújuló processzorok és rendszerek validációja vélhetően elhúzódott. A HP márciusi hozzáférhetőséggel számol, jelenleg bétatesztereket keresnek a Nehalem-szerverekhez Magyarországon is.

Ez 3-4 hónapos lépéselőnyt jelenthet az AMD számára, majd 2009 második felében érkezik a cég első saját szerverplatformja a Fiorano. A Fiorano újítása, hogy végre koherens HyperTransport 3 linkeket használhatnak majd a Shanghai, majd a hatmagos Istanbul chipek, ami javítja a több, elsősorban a 4-8 utas rendszerek skálázódását. A 4-8-utas rendszerekbe szánt új Xeon MP, kódnéven Nehalem-EX vagy Beckton, 2009 őszén jelenik meg legkorábban, nyolc magot és FB-DIMM vezérlőt integrálva. Az egy- és kétutas Nehalemek DDR3-vezérlőt használnak, ami Almási szerint kedvező a jóval alacsonyabb fogyasztás és hűtésigény miatt.

A Nehalem szerverek teljesítményével kapcsolatban egyelőre nem állnak rendelkezésre mérési eredmények, közölte Almási, azokat januárra várják, az iparágban elterjedt vélemény szerint azonban fölényesen utasítja majd maga mögé az Opteronokat. A Nehalem-alapú Xeonok késése ugyanakkor lehetőséget nyit az AMD számára, hogy javítson az elmúlt két évben drámaian leromlott szerverpiaci pozícióin. Hogy a verseny mennyire jó piacnak, azt Almási számszerűsítette is: az elmúlt két évben 1,5-2-szeres teljesítményt kínálnak adott méretű szerverek, ráadásul kevesebb pénzért.

Forrás: hwsw.hu

A HP: hatalmas az Intel szerverpiaci fölénye bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

„Ma már Magyarországon is vannak több terabájtos adattárházakkal rendelkező nagyvállalatok” — mondta a HWSW-nek Radnai Szabolcs megoldásértékesítési képviselő. „Ezeket a rendszereket már nem csak szakértők használják, egyre több jelentés is ezekből készül el, ezért nem ritka, hogy az üzemeltetők teljesítményproblémákkal szembesülnek, amin az erősebb hardver vagy az adatbáziskezelő optimalizálása — például particionálással, táblatömörítéssel vagy materiális nézetek bevezetésével — sem mindig segít. Kiterjedt felhasználás mellett — amikor az adattárház a legnagyobb megtérülést hozza — előfordulhatnak olyan szűk keresztmetszetek, melyeket csak egy összecsiszolt konfigurációval lehet kiküszöbölni.”

Szerver és tároló egyben

A két darab négymagos Intel Xeon processzorra épülő, 8 gigabájt memóriával és akár 12 terabájtnyi diszkkapacitással bíró, 2U magas tárolószerveren — gyakorlatilag egy HP ProLiant DL180 G5 — az Oracle saját, Red Hat-alapú Unbreakable Linuxa, és a kimondottan erre a területre fejlesztett Oracle Exadata Storage Server Software 11g szoftver fut. Az Oracle szerint a diszkek és az adatbányászati intelligencia egymás mellé költöztetése a versenytárs megoldásokhoz képest akár tízszeres teljesítményt is jelenthet adatbányászati alkalmazások esetén anélkül, hogy a kódot módosítani kellene, vagy a lekérdezéseket át kellene írni.

Az Exadata szerverekből többféle kivitelt forgalmaz az Oracle, a teljesítményre optimalizált változatban percenkénti 15 ezer fordulatos, 300 gigabájtos SAS merevlemezek teljesítenek szolgálatot, a kedvezőbb árú konfigurációban 1 terabájtos SATA diszkek pörögnek. Mindkét termék 3,3 terabájt tömörítetlen kapacitást kínál a felhasználói adatoknak, ennyi marad az adattáblák, logok, undo táblaterek tükrözése után. A merevlemezeket az Oracle adatbázis maga kezeli, ennek köszönhetően képes a lekérdezéseket párhuzamosra ütemezni, ezáltal a lehető legnagyobb teljesítményt kicsikarni belőlük.

HP Oracle Database Machine

Az Exadata szerverek fürtözhetők is, akár 14 csomópontot tartalmazó rendszerekké, amely összesen 64 processzort és 168 terabájt kapacitást jelent, másodpercenkénti 14 gigabájtos sávszélesség mellett, amelyet kétcsatornás, 20 gigabites Infiniband interfész tesz lehetővé. A HP Oracle Database Machine névre hallgató fürtözött konfigurációkat előre telepítve és tesztelve, rackbe szerelve szállítja ki a vevőknek a HP. Egy 14 csomópontból álló cluster ára 650 ezer dollártól indul, amelyhez társul a szoftverlicencek mintegy 840 ezer dolláros költsége is.

Az Oracle versenytársai ezen a területen a Teradata és a Netezza termékei lehetnek, amelyeket szintén kimondottan adattárházak futtatására terveztek, de valószínűleg az EMC, az IBM és a Sun marketingesei sem alhatnak nyugodtan egy darabig.

Forrás: HWSW

A Belép a hardverpiacra az Oracle bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.