Az IBM állítja, nemcsak egyszerű platformcseréről van szó, a System x teljesen megújult. A fejlesztések és a kommunikáció középpontjában az üzemeltetési költségek csökkentése állt. Bődületes teljesítménybeli ugrásuknak köszönhetően a Nehalem-alapú szerverek a kiszolgálók nagyarányú fizikai konszolidációjára nyújtanak lehetőséget. Piackutatási adatok alapján az üzemben lévő szerverek 40 százaléka egymagos, 40 százaléka pedig kétmagos processzorokat használ, ráadásul tipikusan alacsony kihasználtság mellett, így akár 10:1 vagy még magasabb arányú konszolidáció lehetséges.

A lóerők természetesen nem elegendőek, alapvető a megfelelő memóriamennyiség. Az IBM új, egységnyi széles HS22-es blade szervere két Xeon 5500-as mellett például 96 gigabájt DDR3-memóriát is képes fogadni, amivel akár egy tucat alacsony terheltségű rackszervert is kiválthat, legyen szó a rendszerképek, alkalmazások konszolidációjáról, vagy virtualizációs megoldásokról. Egy 2 kilowattos BladeCenter E keretbe legfeljebb 11-13, egy 2,3 kilowattosba akár 14 HS22 is illeszthető, amivel gyakorlatilag egy teljes vállalat is kiszolgálható.

Aki nem akar blade keretbe ruházni, vagy nagyobb lokális háttértárra, esetleg nagyobb memóriakapacitásra vágyik, az választhatja az 1U magas x3550 M2 vagy a 2U x3650 M2 kétutas modelleket, 128 gigabájt memóriakapacitással, és rendre 6, valamint 12 maximális hot-swap HDD-hellyel — immár elérhető az SSD-opció is. Ezek az értékek jelentős előrelépéseket mutatnak az előző generációhoz képest, a memóriakapacitás például az x3550-höz képest négyszeresére, a HDD-helyek száma másfélszeresére ugrott. Akik még 2009-ben is ragaszkodnak a toronyszerverekhez, azoknak a belépőszintű kétutas x3400 M2, és redundanciával bíró, bővíthetőbb x3500 M2 szól.

UEFI, IMM

A feldolgozási teljesítmény és a kapacitások fokozása mellett az IBM olcsóbban üzemeltethetővé is kívánta tenni az új System x-eket. A kisebb, de említésre méltó újítások közé tartozik a magas, 92 százalék feletti hatásfokú tápegységek alkalmazása, amivel minimalizálható az energiapazarlás. Ez különösen alacsonyabb, a tápegység névleges teljesítményének töredékét jelentő terhelésnél jelentős, ahol megnövekszik a relatív veszteség.

Ennél azonban jóval nagyobb jelentőséggel bír az UEFI, vagyis a Unified Extensible Firmware Interface megjelenése, melyet következő generációs BIOS-ként is szoktak emlegetni. Az UEFI felváltja a rendkívül korlátozott BIOS-t, szélesebbkörű konfigurálhatóságot biztosít már a gép bootolásakor, naplózást is készíthet, és hang- helyett egyszerűbben leolvasható fényjelzésekkel kommunikálja a problémákat. Az UEFI, melyet a jövőbeni bővíthetőséget szem előtt tartva alkottak meg, visszafelé kompatibilis a BIOS-szal, így az azt nem támogató operációs rendszerek BIOS-módban működnek. Jelenleg a Windows 2008, és rövid időn belül a Novell SUSE Linux Enterprise Server támogatja, a Red Hat csak a jövő év elejére várhaó RHEL 6 kiadásban.

Az UEFI-t egészíti ki az IBM integrált menedzsment modulja (IMM), mely lényegében egy önálló rendszerchip a gépen belül. A távoli felügyeletet lehetővé tévő IMM egy 32 bites MIPS processzormagot, DDR2 memóriavezérlőt, Matrox G400 grafikus magot integrál az alaplapi menedzsment vezérlő, titkosítómotor és más perifériavezérlők mellett. Az IMM célja a távoli grafikus elérés és billentyűzet/egér adása a gyors beavatkozáshoz, a távoli felügyelet, valamint a logolás. Az IBM minden System x géphez biztosítja az egyes gépek beállítását segítő eszközöket összegyűjtő ToolsCentert, valamint egy IBM géppark magasabbb szintű monitorozást és üzemeltetést lehetővé tévő Systems Directort.

Forrás: hwsw.hu

A IBM Nehalem-szerverek a virtualizációért bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

Az IBM jogászcsapatai a Sun szerződéseit és dokumentumait vizsgálják át az ilyenkor szokásos elvárható gondosság elvétől vezérelve. Amennyiben a lap értesülései pontosak, úgy gyakorlatilag tényként kezelhető, hogy a Sun vezetése teljesen elkötelezte magát a vállalat eladása mellett, hiszen a Sun gyakorlatilag teljes vertikumában versenytársa az IBM-nek, ennek ellenére megosztja vele üzleti titkait. A Bloomberg forrásai szerint az akvizíció bejelentése akár már a héten megtörténhet.

Ez az átvilágítás napokba telik, és egyelőre nem tudni, mikor fejeződik be. Az IBM az elmúlt öt év során több tucat felvásárlást hajtott végre, így jelentős rutinnal rendelkezik a célpontok kiértékelésében és integrációjában. A Sun tevékenységei kiterjedtek és összetettek, komplex szerződéses viszonyban áll partnereivel és ügyfeleivel is, így a szokásosnál hosszabb lehet a procedúra. Ilyen bonyolító tényezők lehetnek a keresztlicencelési megállapodások, mint amilyen a Microsofttal 2004-ben aláírt, a különféle zárt és nyílt szoftverlicencek, vagy a kulcsügyfelek iránti szerződéses kötelezettségek. A WSJ forrásai szerint az IBM valószínűleg a Sun felvásárlása mellet dönt majd, a megállapodás értéke 6,5 és 8 milliárd dollár közé eshet. A Bloomberg forrásai részvényenként 10 dollárra taksálják a tranzakciót, ami 7,4 milliárd dolláros vételárat jelent.

Eltűnhet a Sun a süllyesztőben

A készülődő IBM-Sun fúzióról múlt héten rántotta le a leplet a WSJ, meg nem erősített értesülések szerint azonban a Sun már tavaly év vége óta keres magának szakmai vevőt, és többek közt a HP-t és a Dellt is megkereste. A Sun vezetőinek eladás mögötti logikája továbbra sem nyilvánvaló, amennyiben ugyanis az IBM vásárolná meg a céget, az valószínűleg a vállalat nagy részének végét is jelenti egyúttal. A Sunnak alig van ugyanis olyan termékvonala, melynek nincs IBM-es megfelelője, kezdve a SPARC/Solaris üzleti kritikus gépektől az x86-os tömegszervereken és HPC-megoldásokon át a merevlemezes és szalagos tárolókig, infrastrukturális és alkalmazásszoftverekig.

Valószínűtlen, hogy az IBM meghagyná a Sunt önálló entitásként, ahogyan az is valószínűtlen, hogy termékeit átemelné magának. Az IBM minden bizonnyal leginkább piacot, technológiát valamint némi fejlesztői erőforrást vásárolna, és középtávon a Sun jelenlegi termékkínálatának nagy részét valószínűleg megszüntetné vagy beolvasztaná saját portfóliójába. Ezzel nagyban megnövelné a piaci koncentrációt a számára fontos UNIX-piacon, melynek kétharmadát birtokolja a Sunnal együtt, a nagyvállalati szalagos tárolók területén pedig gyakorlatilag egyeduralkodóvá válna, versenytárs nélkül — ez utóbbi egyébként trösztellenes szempontból a leginkább aggályos pontja lehet egy ilyen tranzakciónak.

Az IBM-et a piacszerzés mellett motiválhatta az is, nehogy egy riválisa kezére jusson a Sun, különös tekintettel a hatalmas pénzügyi erővel rendelkező Ciscóra, vagy a brutális költséghatékonyságáról ismert Dellre, melyek számára a Sun lényegében komplementerként szolgált volna a szerverpiaci terjeszkedésben. Mint arról a HWSW is beszámolt, a Cisco belépett a szerverpiacra, hogy az adatközpontok egy átfogóbb beszállítójává váljon, kihívva maga ellen a HP-t és az IBM-et is.

Forrás: hwsw.hu

A A SUN megadta magát az IBM-nek bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

Megérkeztek a Power6 processzorok az IBM teljes RISC-portfóliójába. A vállalat másfél éve jelentette be vadonatúj fejlesztésű processzorát, ami kezdetben csak a felső kategóriás Power 570-ben, később a csúcskategóriás Power 595 szerverben, illetve a szuperszámítógépes szegmensnek szánt Power 575-ben volt elérhető, de mostantól az összes Power szerverbe ez kerül, leváltva a korábbi Power5-öt. A kínálatba egy új gép is bekerült, a Power 570 és Power 550 közé illeszkedő Power 560.

Régi szerverek új processzorokkal

A System p és System i rendszerek tavaszi összevonásával előállt Power szervercsalád belépőszintű tagja a Power 520, amely mostantól egy vagy két 4,2 GHz-es Power6 processzorral kapható — igény esetén egymagos konfiguráció is kérhető, ekkor csak egy processzor egy magját aktiválja az IBM. A 4U rack vagy torony kivitelű szerver legfeljebb 64 gigabájt DDR2 memóriát és 6 SAS diszket fogad, a bővítőkártyáknak két PCI-X és három PCI Express 8x foglalatot alakítottak ki.

A középkategóriás Power 550 is megkapta ezeket a 4,2 GHz-es processzorokat, de igény szerint akár 3,5 GHz-es változatokkal is rendelhető. Ebben a szerverben az aktivált magok száma kettő, négy, hat vagy nyolc lehet, a támogatott memória maximális mérete pedig 256 gigabájt. A beépíthető diszkek és a bővítőhelyek számát tekintve a gép megegyezik a Power 520-szal.

A kínálatban új a Power 560, amely legfeljebb nyolc darab 3,5 GHz-es processzort tartalmaz és akár 384 gigabájt memóriával is rendelhető. A Power 560 lényegében egy cluster, ugyanis a nyolcprocesszoros konfiguráció két négyprocesszoros gép összekapcsolásából adódik. A maximálisan támogatott merevlemezek száma 12 darab, és a bővíthetőség is jobb a Power 520-nál és 550-nél, ugyanis itt legfeljebb 4 PCI-X és 8 PCI Express foglalat áll rendelkezésre. A Power 560 induló listaára 47 ezer dollár.

Nagyjából egy éve az akkor még System p 570-nek nevezett Power 570 volt az első szervere az IBM-nek, amelybe bekerültek a Power6 processzorok. A mostani bejelentés alkalmával ez a vonal is frissült, a gépek mostantól akár az 5 GHz-es Power6 chipekkel is rendelhetők, bár ezekből legfeljebb 8 darab kérhető, 4,2 GHz-es kivitelből azonban 16 darab is lehet egy szerverben — a Power 560-hoz hasonlóan az 550-esek is négyprocesszoros „építőkövekből” épülnek fel. Ennek megfelelően a maximális támogatott memória 768 gigabájtra hízott, a belső merevlemezek száma pedig 24 lehet.

A Power6-alapú szervereken IBM AIX, i OS, SUSE Linux Enterprise Server 10 SP1, illetve Red Hat Enterprise Linux 4.5 vagy 5.1 operációs rendszerek futhatnak. Az IBM az új, Power6-alapú szervereknek elsősorban a relatív energiahatékonyságát emeli ki. A jelenleg vitán felül legnagyobb teljesítményt nyújtó RISC-chipre alapozva ugyanis a kiszolgálók akár kevesebb CPU-val, és így kisebb fogyasztással is képesek azt a sebességet hozni, amit a versenytárs HP Integrityk vagy Sun M-sorozatú gépek kétszer több chippel.

Új szoftverek

Az új hardverek mellett az IBM virtualizációs és felügyeleti megoldások frissítéseit is bemutatta. A PowerVM virtualizációs megoldás legújabb változatába bekerült Active Memory Sharing technológia például lehetővé teszi, hogy virtualizált környezetben hatékonyabb legyen a memóriafelhasználás azáltal, hogy akár a partíciókon átnyúlva is lehet erőforrásokat megosztani. A PowerVM új funkciója egyelőre csak bétaváltozatban próbálható ki.

Az IBM emellett bemutatta a Systems Directort, amely a Power szerverek felügyeletére szolgáló szoftver. A Systems Directorral a Linuxot, i OS-t és AIX-ot futtató gépeket egyaránt lehet menedzselni, mind fizikai, mind virtuális szinten. A csomag része az Active Energy Manager, amely segítségével az energiafelvételt lehet optimalizálni például a processzorok órajelének csökkentésével, vagy az inaktív chipek „elaltatásával”. Az Active Energy Managerrel akár energiaplafon is beállítható egy szervernek vagy szerverek csoportjának.

Forrás: HWSW

A IBM RISC-szerverek új Power6 processzorokkal bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.