A közelmúlban az OCZ hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy több legyen, mint egyszerű komponens integrátor. Az Indilinx felvásárlásával komoly versenyelőnybe került a többi kisebb SSD gyártóhoz képest és kezdi megközelíteni az Intelt vagy a Samsungot, akik képesek saját maguk megtervezni teljes egészében a termékeiket. Az OCZ RevoDrive 3 X2 már ehhez a vonalhoz tartozik.

Az előző RevoDrive-okhoz hasonlóan a harmadik széria is két SSD vezérlőt (és a hozzájuk tartozó NAND memória chipeket) helyez egyetlen NYÁK-ra. Az X2 utótag viszont két külön NYÁK használatára utal ezen a kártyán. Ezen túl a korábbi RevoDrive-októl eltérően az X2 sorozat nem a nehézkes SATA -> PCI-X -> PCI-Express láncot használja, hanem ezen a kártyán helyet kapott egy valódi RAID vezérlő chip, amely közvetlenül a négyszeres PCI-Express 2.0 csatolóhoz köti a 4 darab, egyenként 6Gb/s-os SAS portot. Ez a megoldás összességében 2GB/s-os sávszélességet jelent az alaplap felé, feltéve hogy van az alaplapon egy ilyen szabad PCIe x4 2.0 szlot. Természetesen a RevoDrive 3 X2 működik x8, vagy x16 sebességű csatlakozón is.

Ahogy az elvárható, a RevoDrive 3 a legújabb SandForce SF-2281 vezérlőket használja. A meghajtó elérhető két-és négymagos SF-2281 konfigurációkban, a kapacitása 120GB-tól egészen a 960GB-ig terjed. A 480GB-os RevoDrive 3 X2 ára 440e forint, a 960GB-os verzió pedig 826e forintba kerül az OCZ webshopban.

Az OCZ nem szivesen fedi fel a SAS kontroller gyártóját, sőt odáig merészkedett, hogy a chipre szitázta saját logóját és cikkszámát. Az OCZ erőfeszítései érthetők, hiszen az állítja, hogy a SAS vezérlő firmware-t saját maga fejlesztette tovább a RevoDrive 3 sorozat speciális igényeinek megfelelően. Egy pillantást vetve a vezérlő driverének INF fájlra sem derül ki közvetlenül a gyártó, csak kis nyomozás után azonosítható be a Marvell, mint a Serial Attached SCSI (SAS) kontroller fejlesztője. Az OCZ ezt a chipet SuperScale Storage vezérlőnek nevezte el.

Az OCZ kulcsfontosságú limitációkat szüntet meg a RevoDrive 3 sorozattal az előző RevoDrive szériákhoz képest: a TRIM lehetőségét és a SMART adatok fogadását a belső meghajtóktól. Az előbbi a teljesítményt segít hosszú távon is magasan szinten tartani, az utóbbi pedig a meghajtó megbízhatósági állapotáról nyújt információkat a felhasználó számára. A RevoDrive 3 központi vezérlőjének teljes újratervezése kellett ahhoz, hogy ezek a parancsok elérhetővé váljanak egy PCI-Express csatolójú kártyán. Az OCZ Virtualizált Controller Architektúrának, VCA 2.0-nak nevezte el ezt a funkciót. Ám a fő probléma a RevoDrive 3 esetében, hogy bár a meghajtó támogatja a TRIM-et , a Windows 7 nem adja át a parancsokat a meghajtónak. Úgy tűnik, ez jelenleg az összes SCSI/SAS vezérlő korlátozását jelenti és ez az, amit csak a Microsoft tud korrigálni. Az OCZ úgy véli, hogy csak a következő verziójú Windows Szerverben fogják orvosolni ezt a problémát.

A RevoDrive 3-as vezérlője szabványos SAS RAID-eszköz, ám ellentétben a tipikus RAID-0 tömb vezérléstől, az adatok nincsennek sztrippelve minden vezérlő felé a kártyán. Ehelyett az OCZ azt állítja, hogy a driver felhalmozza az IO sorokat továbbítja az egyes IO lekéréseket az épp rendelkezésre álló SSD vezérlők felé. A software/firmware kombó viszont gondoskodik az SSD vezérlők egyenletes terhelés-elosztásáról.

A RevoDrive 3 WHQL driver támogatással rendelkezik mind a 32 bites, mind a 64 bites Windows 7-re, illetve Windows Server 2003-ra és 2008-ra is. A WHQL certifikáció mindenképpen szükséges volt ahhoz, hogy a különböző Windows rendszerek bootolható meghajtóként kezeljék a RevoDrive 3-at.

Az OCZ SandForce Toolbox segítségével a RevoDrive 2-vel ellentétben a RevoDrive 3 esetében már biztosan működik a teljes törlés (secure erase) funkció. Sajnos a valós idejű TRIM támogatás viszont az ablakon kidobott funkció amíg a Windows nem korrigálja azt a következő kiadásokban.

Azt hiszem van egy nagyon konkrét vásárlói réteg, akiket nagyon érdekelhet a RevoDrive 3. Azok a felhasználók, akiknek tényleg szüksége van előzőleg elképzelhetetlenül nagy IO teljesítményre, de nincs lehetőségük, forrásuk lényegesen drágább megoldásokat vásárolni, biztosan elégedettek lesznek a RevoDrive-val. Az OCZ szerint a RevoDrive 3 nem szerver célú megoldás, ám a megbízhatósági adatok alapján (MTBF értéke 2 millió óra, amely magasabb, mint akár az enterprise szintű merevlemezeké) akár szerverekben is megállja a helyét – nem mission critical kiszolgálókról van szó – ebben az esetben hietetlen árenyőnnyel bír más enterprise PCI-Express kártyákkal szemben.

A RevoDrive 3 X2 teljesítménye meggyőző, hasonló teljesítményt nyújt, mint mondjuk 4 darab OCZ Vertex 3 SSD RAID0 tömbben egy 6Gb/s-os SATA/SAS RAID kártyára kötve. Azért lenne szükség a RAID vezérlőre, mert a jelenlegi Intel alaplapok (és chipsetek) csak két 6Gb/s-os SATA porttal rendelkeznek. Így tehát mindenképpen szükség lenne a 4 portos SATA/SAS RAID kontrollerre plusz a 4 db. SSD-re egy hasonló, de „csináld magad” konfigurációban. Nyílvánvalóan ugyanazt a teljesítményt jóval alacsonyabb áron éri el a RevoDrive 3 a megbízhatóság drasztikus emelkedése mellett.

A felhasználók többségének a RevoDrive 3 X2 egyszerűen túlzás. Egyszerüen kimutatható, hogy az átlagos felhasználás melletti teljes terhelés is a legtöbb esetben messze a hardver korlátai alatt marad. Ennek ellenére ha valaki meg tudja úgy terhelni, vígan elbír a kártya 1.5GB/s adatforgalmat és a random IOPS száma is több mint 180.000 (~ 756MB/s) ami valóban brutális IO teljesítmény.

Anandtech cikke nyomán

A Brutálisan gyors az OCZ RevoDrive 3 X2 bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

Forrás: pcworld.hu

A Villámgyors új Sandforce SSD vezérlők bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

2. Nagy dobozos gépek
Az Oracle Exadata 2, az Oracle Exalogic, az EMC Greenplum és a többi hasonló termék miatt lett 2010 a nagy dobozos gépek éve, és kétség kívül még sok ilyen dobozra számíthatunk.
„Láttuk a csomagban terjesztett megoldások, mint például szerverek, tárolók, hardverek és szoftver visszatérését és elburjánzását, melyek a virtualizációt, az adatbázis megoldásokat és más funkciókat szolgálnak ki.” – mondta Greg Schulz, a StorageIO Group elemzője.

3. Az SSD a memóriákat váltja, nem a lemezeket
2009-ben mindenki arról beszélt, hogy az SSD-k (vagy a flash-ek) kiváltják a lemez alapú tárolókat. Ez még mindig aktuális téma, de egyre többet merül fel a flash memóriahelyettesítő (vagy növelő) szerepe is. Ugyanez a trend látszódik az SSD-knél is. A lemezhez képest a flash sokkal drágább, viszont ha a memória árakhoz hasonlítjuk, akkor olcsónak mondható.
A Violin Memory cég például előállt egy vCACHE nevű termékkel, mely a RAM és a flash memóriák házasításából született. A vCACHE így 15 TB cache kapacitással járul hozzá a teljesítmény növeléséhez. A termék egyesíti a Gear6 cég Network File System (NFS) nevű szoftverét a testreszabható Flash Memory Array technológiával, és ezzel remek kiegészítése lehet szervereknek, vagy hálózati tárolóknak (NAS). Ezzel a megoldással 50-szer nagyobb adatelérési sebességet lehet elérni a lemezes kiépítéssel szemben.
Jeff Janukowitz, az IDC egyik elemzője szerint „nagy hatással lesznek a piacra az olyan flash memória megoldások, mint a vCACHE, melyek lehetővé teszik az IT vezetők számára a nagy teljesítményű SSD tárolók gyors és hatékony integrálását”

4. A VMware folytatja szárnyalását
Az idei VWworld-ön való részvétel nagy meglepetéseket tartogatott. Először is a 2004-es első show 400 vendégéhez képest idén 25.000 résztvevővel találkozhattunk. Az összes nagyobb szerverekkel és tárolókkal foglalkozó gyártó ott volt. A legtöbben sajtókonferenciát is tartottak, melyekben azt boncolgatták, ők mennyire „virtuálisabbak”, mint a versenytársaik. Egyértelmű tehát, hogy a virtualizáció még mindig a szerver piac legkedvencebb eleme; nincs jele annak, hogy népszerűsége csökkenne.
„A VMware egy központi elem a szerver és a tároló gyártóknak” – mondta Shulz.

5. Parancsol esetleg egy Kínai szervert?
Pár évvel ezelőtt Kína meglepte a világot azzal, hogy a Lenovo megvásárolta a ThinkPad-ot az IBM-től, így belépett a mainstream laptop piacra. Nem sokkal ezek után a Lenovo egy pár új szervert is bemutatott.
A legutóbbi hír, hogy Kína szuperszámítógép-nagyhatalom lett. A kínai National Supercomputer Center Tianhe-1A névre hallgató monstruma elorozta a Top500.org legelső helyéért járó koronát a HPC-től. A gép Nvidia grafikus vezérlővel (GPU) és egyéni technológiával összekapcsolt Intel Xeon 5600-as szériájú processzorokkal rendelkezik. Egy másik, szintén kínai rendszer, a Nebulae ugyanezen lista 3. helyét foglalja el.
A kínai híradások szerint rengeteg fejlesztés és innováció van ezen rendszerek mögött, amiket hamarosan felfednek majd a nyugat számára, természetesen a megfelelő üzleti alapokra való helyezés után. A felszín alatt kialakulóban lévő riválisokat is találunk a szerverek, a tárolók és a hálózati megoldások terén. Más szóval Kínának minden esélye megvan arra, hogy alapjaiban rázza fel az IT piacot, ráadásul elég rövid időn belül.

6. Az EMC x86-ra vált
A HP ötnéhány évvel ezelőtt maga mögött hagyta a RISC processzorokat. Most viszont az EMC jön. A cég átállt az x86-os architektúrára – az összes EMC lemezes tárolót Intel processzorral szerelik össze. Míg a Symmetrix DMX és az előző generációs Symmetrix rendszerek PowerPC alapúak voltak, a legfrissebb EMC termékek – mint például a Symmetrix V-Max – már Xeon processzorokkal büszkélkedhetnek.
Az EMC elnöke, Joe Tucci nyilatkozata szerint – „Rendkívüli teljesítményt tudunk kinyerni az x86-ból. A V-Max az eddigi leggyorsabb Symmetrix platform, amit valaha készítettünk.”

7. Cisco, a szerver gyártó
Ha a pletykák igazak, a kínai „vihar” nemsokára nagy károkat fog okozni a Cisco hálózati üzletágában. A most induló kínai vállalkozások kétségtelenül felzabálják a cég piaci részesedéseit a hálózati piacon. Valószínűleg ennek tudható be az is, hogy 2009 végén a Cisco ismét átcsoportosította üzletágait az első blade szerverei megjelenésével. Az újonnan létrehozott Cisco Unified Computing System (UCS) szerény belépést produkált a blade szerverek piacán, viszont hírnevet szerzett magának a felhasználók körében.
„A Cisco célként tűzte ki maga elé, hogy az UCS-el megerősíti elhivatottságát a virtualizáció és a konvergencia felé. Ez elősegítette a 10 Gigabit Ethernetre (10 GbE) való átállást, valamint jelentősen lerövidítette a biztonsági mentésekhez szükséges időtartamot.” – nyilatkozta Jules Thomas, a Pitt Ohio Express nevű szállítmányozási cég IT menedzsere.

8. A HP vezeti a bevételi és az egységszám listát
Az IBM-et továbbra is megelőzve, a HP még mindig a bevételi és a kiszállított termék lista élén áll. Miután sokáig fej-fej mellett haladtak, már 3 egymást követő negyedévben érzékelhető lett a HP dominanciája. A cég 33,4%-os részesedési mutatót realizált 2010 harmadik negyedévében az IDC szerint, ami 22,2%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A növekedés nagy része az x86-os alapokon nyugvó HP ProLiant szerverekből jön, melyek piacának 40%-át a HP birtokolja.
Reuben Miller, az IDC elemzője szerint „az x86-os szerverpiacon belül megnövekedett kereslet tapasztalható a nagyobb teljesítménnyel bíró x86 szerverek iránt. Bár az x86-os piacon most is folyamatos növekedés tapasztalható mind a bevételek, mind az eladott egységszámok terén, a robosztusabb rendszerek iránti kereslet változásai még nagyobb növekedési potenciállal és profittal kecsegtetik a gyártókat.”

9. Az x86 alternatívája
Míg az Intel és az AMD multi-core rendszerei egyre több teret hódítanak, az IBM-nek sem áll szándékában bedobni a törölközőt a Power processzoraival. 2010-ben jelent meg a cég legújabb Power modellje, és a hozzá tartozó Power rendszerek frissítése a legújabb chipekkel.
A POWER7 technológia négyszer annyi processzormag kezelését támogatja, mint az előző rendszerek, valamint a rendszer a legújabb PowerVM virtualizációs szoftvert használja, mely akár 1000 virtuális szerver futtatását is lehetővé teszi egyazon fizikai rendszeren.
Az IBM Power Systems marketing igazgatója, Jeff Howard szerint ez csábítja az ügyfeleket ehhez a platformhoz. Elmondása szerint az IBM Power Systems 2010 második negyedévében 250 sikeres platformcserét szerzett meg, melyből 150 Oracle/Sun rendszerekről, 86 pedig HP rendszerekről való áttérést jelentett. Mindez körülbelül 225 millió dollár bevételt eredményezett. 2010 első 3 negyedévében összesen 750 sikeres cserét tudhat maga mögött a cég, ami több mint a 2009 összes migrációinak száma.

10. Az IBM és a Unix
Az IDC adatai alapján az IBM továbbra is piacvezető a 14 milliárd dolláros Unix piacon. 2010 második negyedévére a cég 42,8%-os piaci részesedéssel bírt, ami 2%-os növekedést jelentett. Arra is rámutatott a felmérés, hogy az IBM az egyetlen olyan nagyobb UNIX forgalmazó, amelynek sikerült piaci részesedését növelnie az elmúlt 5 évben. Ezen periódus alatt a cég 13%-os növekedést ért el, míg a HP és a Sun piaci jelenléte 3-3%-kal csökkent.
Tisztán látható, hogy az IBM stratégiája ezen a területen sokkal jobban működik, mint a versenytársaié.
„Az IBM elkötelezett az AIX, i és Linux platformok mellett a Power rendszerek tekintetében. Ebben az évben a cég bemutatta az i operációs rendszer legújabb verzióját, az i 7.1-et, valamint az IBM UNIX típusú operációs rendszerének, az AIX-nek az új változatát is.” – nyilatkozta Howard.

A 10 meghatározó szerver hardver 2010-ből bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

SSD-k implementálása szerverekbe

Mivel az SSD-k ugyanazzal az interfésszel és formai alakkal rendelkeznek, mint a merevlemezek, egy ilyen meghajtó telepítése olyan egyszerű lépésekből áll, mint: a mechanikus merevlemezt kicserélni SSD-re, a merevlemezről készült képfájlt átmásolni az új technológiás meghajtóra, és újraindítani a rendszert.
Mankin szerint „az SSD-k azoknak a vállalatoknak jó megoldás, akiknek a teljesítmény fontosabb a kapacitásnál. Ha van egy szerverünk, ami sosem fogja kihasználni azt a tárolókapacitást, amit a mai merevlemezek biztosítani tudnak, akkor miért használnánk azokat a meghajtókat? Helyettük érdemesebb az SSD-kkel kezdeni, mivel ez a technológia egy sor olyan előnnyel kecsegtet, amivel a merevlemezes meghajtók nem. Ilyen például a nagyobb teljesítmény, a rövidebb boot időtartam és a kisebb energiafelhasználás.”

Ha az egész boot meghajtó lecserélése nem megoldható, akkor talán érdemesebb fontolóra venni egy progresszívabb megközelítést. A Pliant Technology elnöke és társalapítója, Mike Chenery azt javasolja, hogy az eredeti merevlemezeket a helyükön hagyva, telepítsünk SSD-t is a szerverekbe, valamint figyeljünk arra, hogy az újonnan létrejövő adatokat már az SSD-n tároljuk. „Ezekre a legjobb példák az e-mail és a Web fájlok. Viszonylag könnyű ezeket az applikációkat úgy konfigurálni, hogy az új adatokat már új helyre mentsék, ráadásul általában a legújabb adatokra van a legtöbbször szükségünk.” – nyilatkozta Chenery.

Fontos, hogy kiválasszunk egy adatvédelmi eljárást. Sok ilyen módszer létezik, az egyik ezek közül, ha két SSD-d tükrözünk (RAID 1) a szerveren belül. A tükrözést nagyon egyszerű engedélyezni, ezen kívül költséghatékony, és alig van hatással a CPU teljesítményére. Egy CDP (Continuous Data Protection – Folyamatos Adat Védelem) alkalmazás használata is opció lehet, mely az SSD-re írt vagy frissített adatokat időszakosan merevlemez(ek)re menti.

Az SSD, mint Cache

Olyan környezetben, ahol az egy szál SSD nem tudja teljesen kiszolgálni a tárolási szükségleteket a szerverben, ott hibrid megközelítés szükséges. Az LSI Storage Components divíziójának stratégiai tervezésért felelős igazgatója, Ed Marchand javaslata szerint „az egyik legegyszerűbb módja az SSD-k felhasználásának ilyen esetekben az, ha cache-ként kezeljük őket. Egy szoftver és egy RAID kontroller segítségével az SSD-k felgyorsíthatják a mechanikus meghajtókból álló RAID kötegek írás/olvasási sebességét, ezzel növelve a szerver applikációk hozzáférhetőségét. Ez a módszer költséghatékonyság szempontjából az egyik legjobb, valamint elég kis hatással van a SME-kre ahhoz, hogy így kezdjük el az SSD-k beépítését a szervereinknél.” – nyilatkozta Marchand.

Ha a mechanikus meghajtóknál SSD technológiát használunk cache-eként, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy az SME-nek nem szükséges adatbázis-szervező szakértővé válnia. A megfelelő RAID vezérlő megválasztásával, valamint a caching driver engedélyezésével a szerver és annak applikációi egy egyszerű I/O teljesítménynövekedést fognak érzékelni. Nem kell változtatni az alkalmazásokon, ráadásul már egy kisebb SSD is jelentősen növelheti a teljesítményt.

Nagyobb környezetekben, ahol a caching és a standard alakú SSD már kevés, megoldás lehet egy PCI-E alapú SSS (solid-state storage avagy szilárdtest-tároló). Mivel a PCI-E alapú kártyák nagyobb teljesítménnyel működnek, mint a jelenlegi SSD-k, így egy SSS eszköz egyidejűleg több flash-t támogat. Ez növeli a teljesítményt és a kapacitást is.

Manapság nem ritka az 400GB-os vagy nagyobb PCI-E típusú SSS kártya, míg a standard alakú SSD maximális kapacitása csupán 256GB. Ezzel lehetőség nyílik akár nagyobb adatbázisok flash alapú tárolókra való átmozgatására, ami azt jelenti, hogy akár az egész adatbázisunkat is tárolhatjuk flash tárolókon.

Rick White, a Fusion-io CMO-jának javaslata szerint „a PCI-E alapú SSS kártyákra nem csak mint tároló gyorsítókra tekinthetünk, hanem akár alacsony költségű és megbízhatóbb belső RAM-ként is felfoghatjuk őket a szerveren belül. Ha egy szerverben 32GB RAM-nál több áll rendelkezésre, akkor ezt a memóriát az alkalmazások cache-ként is használhatják, ezzel növelve a tárolók írási/olvasási teljesítményét. Az a probléma, hogy mivel a RAM használata eléggé dinamikus, így az alkalmazások nem indexelik az ott tárolt adatokat, így minden esetben végig kell nézniük az egész memóriát, ha meg akarnak találni egy adatot.” – nyilatkozta White. „Minél nagyobb a memória mérete, annál több időre van szükség a keresett adat megtalálásához. A mechanikus tárolóknál ugyan egyértelműen gyorsabb, a flash technológiát azonban alig haladja meg gyorsaságban. Mivel a flash tárolónak definiálja magát, és a tároló API-n keresztül csatlakozik az operációs rendszerhez, így az applikáció elkészíti ezeket az indexeléseket, ami sokkal gyorsabbá teszi az adatok elérését. Ráadásul nem jönnek elő a cache okozta hibák, ha az egész adatbázis egy flash tárolón van.

Mikor használjuk?

Ha csak a költség/Gigabyte arányt nézzük, az SSD-k a folyamatos árcsökkenések ellenére is a drágább platformok közé sorolhatók a mechanikus tárolókkal szemben. „Az SSD-k felhasználási területei kiterjedtek az utóbbi években. Már nem csak olyan környezetekben használják, ahol a teljesítmény minden pénzt megér.” – mutat rá Jamon Bowen, a Texas Memory Systems értékesítési vezetője. „Az adatbázis alkalmazások, tudományos számítások és a web kiszolgáló applikációk mind-mind tipikus jelöltnek számítanak; igazából minden olyan alkalmazás esetében megéri használni, ahol a nagyobb teljesítmény pozitív megtérülési értéket ad.” – mondta Bowen.

Habár vannak olyan eszközök, melyek megkönnyítik a döntést az SSD-k és SSS-ek közt, vannak olyan árulkodó jelek, amikre érdemes odafigyelni. Például az olyan környezetekben, ahol a RAID kötegek melletti plusz meghajtókat nem a kapacitás, hanem a teljesítmény növelése érdekében használják, érdemes az SSD-k bevezetését fontolóra venni. Ezzel tartósan kezelhetik a felmerülő többletteljesítmény igényt, ráadásul így csökkenthető az energiafelhasználás is a hagyományos mechanikus meghajtókötegekhez képest.

A processor.com cikke nyomán

A SSD-k többcélú felhasználása szerverekben bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

Az Intel és a Micron vegyesvállalata, az IM Flash Technologies még februárban jelentették be, hogy megkezdték a világ első 25 nanométeres NAND flash memóriachipjeinek próbagyártását. Az MLC szervezésű, 64 gigabites, vagyis 8 gigabájtos nettó kapacitású lapkák felülete mindössze 167 négyzetmilliméter, azaz ugyanakkora mint az IM Flash korábbi 32 gigabites chipje, vagyis az előállítási költsége is ugyanaz, vagyis a bitköltség felére zuhant.

2011-ben megjelenő vállalati SSD-ihez az Intel már az IM Flash vegyesvállalat által kifejlesztett eMLC NAND flash chipeket használja, állítja belsős értesülésekre hivatkozva az xbit-labs (és további oldalak). Az eMLC (enterprise MLC) lapkák egy cellában több bitet tárolnak, vagyis bitköltségük alacsonyabb az SLC-nél, tartósságuk jóval nagyobb az MLC chipeknél, sokkal több írási ciklust kibírnak, bár hogy pontosan mennyit, azt az IM Flash egyelőre nem hozta nyilvánosságra. Az Intel által jelenleg használt 34 nanométeres eMLC 30 ezer ciklusra van specifikálva, ami nagyjából hatszorosa a „sima” MLC chipek tartósságának.

Amint az ismert, a flash memóriachipek csak korlátozott számú írási ciklust bírnak ki, ezt követően csak olvashatóvá válnak. Az SSD-k gyártói a kontrollerben implementált firmware-ben igyekeznek olyan eljárásokat bevezni, amelyek révén kiegyenlíthető ez a fáradás, például azáltal, hogy az új adatokat a legrégebben felszabadult helyre írja az SSD. Ezzel a módszerrel nagyjából egyenlően osztható el a terhelés a cellákon, emellett a gyártók a névlegesnél nagyobb kapacitású meghajtókat adnak ki, az extra kapacitást pedig az „elfáradt” terület pótlására használják. Nagyvállalati SSD-k esetén a tényleges kapacitás akár kétszerese is lehet a névlegesnek.

A jelenleg kapható, 34 nanométeres chipekre épülő X25-E SLC cellái 300 ezer írási ciklust bírnak,amely már alkalmassá teszi őket olyan, nagy terhelést jelentő területeken való bevetésre mint például egy nagyvállalat központi naplózása vagy OLTP rendszer alatti írási cache, ahol lényegében folyamatos, napi 24 órás írási terhelésnek vannak kitéve. Az MLC típusú chipekre átállás eredménye, hogy az X25-E vonal jelentősen bővül kapacitás terén, a csúcsváltozat 400 gigabájtos lesz, emellett 200 és 100 gigabájtos kivitelben lesz még elérhető a Lyndonville. Jelenleg 32 és 64 gigabájtos vállalati SSD-i vannak az Intelnek.

A fogyasztói piacra szánt X25-M sorozat az év végén újul meg, szintén a 25 nanométeres csíkszélességű chipekre alapozva. Az Intel tervei szerint még 2010-ben piacra kerül a 80 és 160 gigabájtos változat, illetve egy 300 és 600 gigabájtos kivitel is. Érkezni fog egy kimondottan a legkisebb notebookokba és hordozható eszközökbe szánt, 1,8 hüvelykes verzió is 80 gigabájtos kapacitással, amelyet 2011-ben követ egy 160 és 300 gigabájtos verizó.

Forrás: hwsw.hu

A Intel SSD-k: kapacitásnövekedés bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

A Sun még tavaly nyáron erősítette meg hivatalosan azokat a pletykákat, hogy rövid időn belül megjelennek a flash-meghajtók a szervereiben — a 7000-es sorozatú Sun Storage-okban már elérhető. A rövid időbe 2008 nem fért bele ugyan, de így is jóval az elemzők által várt 2010-es időszak előtt landolt az SSD a Sun szerverpalettáján. Bár a legnagyobb riválisainál mind jóval előbb jelent meg az SSD, a HP, az IBM és a Dell csak blade formátumú szerverekhez kínálja hivatalosan a lehetőséget, míg a Sun egyből átfogó portfólióval jelentkezik.

A Sun ugyanis a Niagara kódnéven ismert, a cég zsargonjában pedig CMT (chip multithreading) jelöléssel illetett T-sorozatú, valamint az x86-os termékcsaládjánál is elérhetővé tette a 32 gigabájtos kapacitású, 2,5 hüvelykes, SATA II felületű SSD-opciót, beleértve a rackelhető és blade formátumokat is, tekintet nélkül az operációs rendszerre –a Sun természetesen a Solarist vagy az OpenSolarist ajánlja ZFS-sel, mely képes explicit módon gyorsítótárként használni a rendszerbe épített SSD-ket. Ez jelenleg összesen 14 szervermodellt jelent, később azonban a teljes szerverkínálatra kiterjeszti a Sun a lehetőséget. Az SSD-k Magyarországon is elérhetőek, árulta el lapunk megkeresésére Polner Tamás, a Sun Magyarország marketingigazgatója.

Mérnöki lelkületéből fakadóan azonban a Sun nem áll meg itt. A vállalat a flash memória jövőbeni széleskörű adoptációjára készül egy alaplapra közvetlenül csatlakoztatható megoldással. A jövőben minden Sun-szerverben megtalálható lesz egy DIMM-szerű foglalat, melybe egy SSD-modul illeszthető — mondta el a HWSW-nek Fischer Erik, a Sun Magyarország műszaki igazgatója.

Ezt az úgynevezett Open Flash modult, melynek specifikációit szabaddá tette a vállalat, a rendszer hagyományos SATA/SAS-eszközként fogja látni, legnagyobb előnye pedig az, hogy nem foglal el helyet a normál kivitelű, nagyobb kapacitású SSD-ktől és a HDD-ktől — egyfajta gyorsítótárként fogható fel, tervezett kapacitása 24 gigabájt, erőssége pedig a másodpercenkénti 20 ezer írási művelet.

Műveleti terület

Az SSD-k szerveroldali megjelenésének prózai okai vannak: a kapacitásorientált merevlemezek teljesítménye képtelen lépést tartani a processzorok feldolgozási sebességével, és egyre inkább szűk keresztmetszetté válik. Egy kifejezetten magas terhelésű OLTP-rendszerben ma egyértelműen az I/O, azon belül is a merevlemezek a leggyengébb láncszemek, és egy közepes méretű konfiguráció kiszolgálásához is már HDD-k százaira, ha nem ezreire van szükség, hatalmas külső diszktömbökbe szervezve.

Egy nyolcfoglalatos Xeon MP rendszer teljes kihajtásához a tranzakcionális adatbázisok alatti teljesítmény sztenderd benchmarkjaként elfogadott TPC-C alatt közel 2 ezer merevlemezt alkalmazó tárolórendszerre van szükség, mely a teljes installáció költségének nagyjából kétharmadát adja. Ez az arány hozzávetőlegesen igaz egy modern kétutas gép esetében is, a többmagos processzorok erőforrásainak szaturálásához több száz HDD lehet szükséges — ezek a meghajtók többnyire kis kapacitásúak, a cél ugyanis az, hogy a lehető legtöbb fej dolgozzon párhuzamosan.

A terület, ahol a HDD-technológia teljesen elvérzik, az a műveleti sebesség, amit a mechanikus természetből fakadó lassú pozícionálás magyaráz. Míg emberi léptékkel szemlélve a néhány ezredmásodperces hozzáférési idő villámgyorsnak tűnik, addig a nanoszekundumos késleltetésekhez szokott processzorok szempontjából csigalassúságú. Egy merevlemez tipikusan másodpercenként kevesebb mint 200 rövid, 4 kilobájtos olvasási műveletet (IOPS) képes végrehajtani, miközben egy modern processzormag I/O-feldolgozási teljesítménye 10-20 ezer/s felett van.

Ezen javít nagyságrendeket az SSD alkalmazása. A teljesen elektronikus felépítésnek köszönhetően megszűnik a mechanikus késleltetés és kényszerű szekvenciális működés. Az Intel által szállított és a Sun által rebrandelt X-25E negyvenszer gyorsabban fér hozzá egy adathoz, mint egy 15 ezres fordulatszámú 2,5 hüvelykes HDD, ráadásul párhuzamosan több műveletet is képes kezelni, aminek eredményeként 35 ezer I/O műveletre képes egy másodperc alatt. Ez azt jelenti, hogy szélsőséges esetben akár 200 nagyteljesítményű HDD-t is képes kiváltani. A Sun szerint egy SSD 100 darab HDD-vel ér fel, a lényeg azonban egyértelmű: apró olvasások tömegét generáló alkalmazási területeken a RAID-elt SSD-k teljes diszktömböket válthatnak ki.

Ezzel pedig drasztikusan megváltozik a tranzakcionális szerverek alá szükséges háttértár képe. A külső tárolótömbök iránti igény akár meg is szűnhet, jelentősen csökken a NAS-okra vagy a SAN-ra nehezedő terhelés, végeredményben rengeteg költséget takarítva meg, beleértve a berendezések ára mellett az üzemeltetési és energia-, valamint esetleges kolokációs költségeket. A HDD-k természetesen továbbra is megmaradnak az adatok online tárolása érdekében, de a műveleti területet a jövőben egyértelműen az SSD-k uralják majd.

Forrás: hwsw.hu

A SSD-k megjelenése SUN szerverekben bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.

E (Elite) sorozat – 32Gb

SSDNow E Series Drive (Intel X25-E SATA Solid-State Drive)
A leggyorsabb és legmegbízhatóbb SSD meghajtó az osztályában. Az Intel NAND flash memória, Single Level Cell (SLC) komponensekből épített enterprise szintű meghajtók elsősorban szerverek és munkaállomások kiszolgálására készült, üzleti-kritikus megoldások, illetve óriási I/O teljesítmény-szükség esetén megfontolandó alkalmazásuk. Az E-series ebben az esetben Elite osztályt jelent, 32 Gb kapacitás mellett.

Tulajdonságok, jellemzők:
Szupergyors – 250MB/sec. olvasás, 170MB/sec. írás, 2.5″ meghajtó méretben
Kompatibilis – SATA Revision 2.6 / SATA 1.5 Gb/s és 3 Gb/s interfész
Optimalizált – szerver környezetekre
Robosztus – nem tartalmaz mozgó mechanikai elemet
Garancia – három éves Kingston garancia, 24/7 technikai támogatással
Megbízható – alacsony írási erősítés és különleges design garantálja a hosszú élettartamot.
Megrendelése – SNE125-S2/32GB SSDNow E Series 32 GB Solid-State Drive

Hivatalos Kingston technikai adatok.

SSDNow M Series Drive (Intel X25-M SATA Solid-State Drive)
Az M sorozat nagyobb kapacitással (80Gb) járul hozzá a felhasználói igények kiszolgálásának. Az M ebben az esetben a mobilitásra utal, használata laptopokban, mobil eszközökben ideális. A Kingston SSDNow meghajtók a szabványos SATA merevlemez-csatlakozást használják, de a merevlemezekkel ellentétben sokkal robusztusabbak, és mivel mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, képesek ellenállni a rázkódásnak és az extrém körülményeknek. A Kingston SSDNow M Series meghajtók is a S.M.A.R.T technológia segítségével követik nyomon a meghajtók megbízhatóságát és sértetlenségét.

Hivatalos Kingston technikai adatok.

A Kingston SSDNow SSD diszkek bejegyzés először Szerver hírek-én jelent meg.